Autóbuziságom története

Foglalkoztunk már sokszor autóvásárlással, szereléssel, imádattal, sok mindennel, csak az eladással nem. Pedig az autók nagy részénél ez előbb-utóbb megtörténik. Mint rendes autóbuzi, elég sokszor túrom a használtautót és bizony látom, mennyire rettenetesen adnak fel emberek hirdetéseket, ezért úgy gondoltam, kicsit útmutatást adok, hogy is kellene ezt.
A félreértések elkerülése végett, én nem azt fogom leírni, hogy basszál át valakit, csak azt, hogyan emeld ki az autód előnyeit, de lássuk csak szép sorban.
- Add meg normálisan az adatokat! Nem hiszem el, hogy az emberek fele képtelen megadni az olyan dolgokat, mint a kocsi össztömege, teljesítmény, amik benne vannak a forgalmiban, de ha van egy kis eszed, utánaolvasol a csomagtartó térfogatának is, mert számíthat ez is sokaknak és kb öt percedbe kerül, pláne, ha elterjedtebb típusról van szó.

- Normálisan sorold fel az extrákat! Ne ikszelj be mindent, mert az mennyire humoros és akkor majd minden keresésre kidobja, mert aki bőrös, automata váltós, digit klímás autót keres, az akkor sem fogja megvenni a full fapad F Astrádat, ha kidobja a kereső találatnak. Ami viszont benne van, arra vedd a fáradtságot és jelöld be, mert két azonos árú autó között nagyon simán dönthet a tied javára egy napfénytető, egy plusz légzsák vagy egy felnigarnitúra akár. A képen szereplő autóról mindössze ennyit tüntettek fel, pedig szervós, elektromos ablakos, elektromos üléses, elektromos tükrös járgányról volt szó. Nem került volna semmibe feltüntetnie rendesen, mégis rengeteg vevőt kiszűrt ezzel, aki pl bepöttyintette, hogy csak elektromos ablakos autót keres (ami azért nem ritka).
- Normális fotókat tegyél fel! Senki sem várja, hogy profi fotósok képeit nézze egy hirdetésnél, de amikor már egy párezer forintos telefonnal gyönyörű képeket lehet készíteni, ne kelljen elmosódott, homályos, sötét, szarrávakuzott képeket nézegetni, amiből kb azt tudom eldönteni, milyen típus van a képen. Az ilyen fotóknak persze sokszor pont ez a célja, de ezt meg egy épeszű ember azonnal kiszúrja. Ja és ne legyen már a lehető legapróbb méret, abból sem látunk semmit.
- Takarítsd ki és mosd le! Ez nekem annyira evidens, hogy elképzelni nem tudom, hogy maradhat ez ki bárkinek. De szarásig van a net kívül-belül retkesen lefotózott autókkal. Komolyan, fél óra lett volna lemosni, összepakolni benne és kiporszívózni, ez nem fért bele? Az ilyen fotón azonnal az jut eszembe, hogy aki ennyire igénytelen, az vajon mennyire tartotta karban az autót és hogyan?

Ugyanitt a másik végletbe se essünk át, a motorteret például ne mosd le, maximum azért, hogy megkeresd, hogy folyatja az olajat és csináld is meg! A frissen mosott motortér sose jó ómen. És ne fotózd vizesen az autót, mert az emberek egyik fele levágja, hogy vizes, és azt hiszi, így akarod elhitetni vele, hogy pofás, pedig szar, a másik fele meg azt hiszi, tényleg így csillog, pedig csak vizes, és csalódik, amikor eljön megnézni.

- Ne írj hülyeségeket a leírásba, még akkor sem, ha amúgy hülye vagy! Az olyan faszságokon, mint amikor kiírják az ezres Swiftekhez, hogy Merciket simán legyorsul, meg az 1,6D Escorttal otthagytam a 25ös BMW-t és hasonlók, nagyon felkúrom magam. Egyrészt nyilvánvalóan nem igaz, azaz lehet, hogy otthagytad, de nem azért, mert a tied gyorsabb. A másik meg, hogy rögtön lehet tudni, hogy igazi hülyegyerekautó, aki az 50 lóerős dízelét is mindig 6ezerig forgatta, amikor megpróbálta megmutatni, hogy van olyan menő, mint a szomszéd csajt kúrogató BMW-s gyerek. Belegondolva, nem is olyan nagy baj, hogy odaírják, legalább ilyet nem veszünk meg. Azt se nagyon írd ki, hogy a 2,5 literes benzinesed 6 litert fogyaszt, mert akinek némi fogalma is van róla, az tudja, hogy hazudsz, akinek meg nem, az vissza fog jönni megverni, amikor hatodszor se tudja 11 alá vinni a fogyasztást.
- Mellőzzük a nyilvánvaló közhelyeket! Attól, hogy az asszony vagy anyu nevén van, még nem lesz hölgy tulajos, akkor sem, ha papíron igaz. Bár sokat gondolkodtam, hogy ez egy autónál vajon előny vagy hátrány? Egy hölgyemény talán nem hajtja annyira, de többször volt meghúzva, a kuplung is sanszosabb, hogy kapott és jobb esélyed van arra, hogy fogalma sincs, mi az az olajcsere, vezérlés és társai, nem hogy arról, hogy ilyesmi mikor volt rajta. Na meg a rendszeresen karbantartott. Ez sokaknál azt jelenti, hogy évente egyszer (jó esetben) cserélt olajat, meg talán időnként vezérlést. Én ha meghallom ezt a szót, egy patika, olajfolyásmentes motortérre, minden elemében hibátlanul működő belsőre, jó gumikra, sérülésmentes fényezésre, rohadásmentes kasztnira várok. Az lenne egy rendszeresen karbantartott autó. Amire ezt oda szoktátok írni, az annyit takar, hogy nem hanyagoltuk el teljesen. Nem ugyanaz.
- Ne írj ki minden százforintost, amit ráköltöttél! Jó, ha leírod, hogy nem rég cseréltél féltengelycsuklót, kuplungot és vezérlést. De ne részletezz minden kétezer forintos tételt, amit vettél rá, mert abból csak az jön le, hogy mennyi mindent kellett rá venni, hiába apróságok. Az apróságok majd meghálálják magukat, amikor megnézik és azt látják, hogy halk a kipufogó, szép tiszta a motortér, jól tart a csomagtér teleszkóp.
- Ne bagatellizálj hibákat! Csak egy légtömegmérő kell bele, ötezer forintos tétel, és jó lesz. Amikor ilyen hirdetést látok, el se megyek megnézni. Ha szerinted tényleg csak az kell bele, vedd meg, tedd bele, és ha jó, hirdesd meg az autót. Lehet, hogy a Béla azt mondta, hogy csak ennyi a baja, csak kurvára meg fogod ütni a bokádat, amikor elviszik az autót, hogy csak hidrotőkének van egy kis hangja, aztán visszahozzák ügyvéd úrral karonfogva, hogy csapágyas és akkor most leszel szíves visszavásárolni vagy fizetni a javítást. Persze, ez egy 20 éves Astránál nem olyan valószínű, de ilyet akkor sem érdemes játszani, mert értelmes ember az ilyen autót el se megy megnézni. Ha tudod mi a baja, csináld meg, ha nem írd le, hogy fordulaton fullad, nem tudom miért. Vagy melegszik, nem tudom miért.
Magyarán azt az autót hirdesd, amit árulsz és ne vetíts róla. Én elhiszem, hogy rengetegen eladtak már autót úgy, hogy lehazudták a csillagos eget és elvitték és nem jöttek vissza, de azért erre építeni nem érdemes, meg elég gerinctelen dolog is.
Ha már a hirdetés rendben van, még egy sarkalatos pont akad nálam:
- Használható elérhetőségeket adj meg! Kiver a víz, amikor meg van adva egy telefonszám, amit napokig nem lehet elérni. Ha nincs időd foglalkozni vele, kérj meg valakit, add be kereskedésbe, csinálj amit akarsz, de legyen valaki elérhető a megadott számon, aki érdemben tud mondani valamit az autóról. A másik az e-mail. Én nem értem, miért derogál annyi embernek megadni egy mailcímet. Rengetegen este 10 után ülnek le a gép elé nézelődni, amikor már nem nagyon illik telefonálni, kigyűjtögetni 10 számot, írogatni mellé, hogy melyik micsoda, másnap három perc szabadidőben hívogatni meg elég bajos. Írok egy kupac e-mailt, aztán ha kicsit megszűrtem az autókat, majd a maradék 4-5-öt felhívom. Szóval adj csak meg e-mailt is, érdemes.

Így hirtelen ennyi. Nem azt jelenti, hogy ilyen hirdetéssel tuti jó leszel és azt sem, hogy egész mással tuti sikertelen, de így azt az autót hirdeted, amid van, se jobbat, se rosszabbat és jobb esélyed van normális vevőre is.

Azt mondják, szerencsém volt. Végül is valahonnan nézve igazuk van. Sokkal rosszabb is lehetett volna. Ott maradhattam volna, egy életre lenyomorodhattam volna, vagy ami még rosszabb, történhetett volna ugyanez a másik autó sofőrjével, aki teljesen vétlen volt. Igen, innen nézve szerencsém volt. De igazság szerint mindent romba döntöttem egy pillanat alatt. Több, mint egy év szenvedés, munka, pénzköltés, veszekedések, magyarázkodások után végre elkészült az autóm. Jól ment, üzembiztos volt, jól fogyasztott. Minden másodpercet élveztem benne, nem kellett száguldanom, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Az első méterek megváltásként értek, végre, révbe értem, volt értelme szenvedni, költeni ennyi ideig, végre azt adja, amire vágytam. Voltunk vele néhányszor hosszabb utakon, bebizonyította, hogy nem kell tartanom tőle, végre ez a motor jó minden téren. Megvalósult az álmom, volt egy sportautóm, amit ráadásul Cső barátommal ketten raktunk össze nagyon sok munkával, nagyon gondosan, nagyon odafigyelve mindenre. Megérte, jó lett, le se lehetett törölni a vigyort az arcomról. Büszke voltam magunkra és boldog voltam a Celicával. Aztán mindennek vége lett. Nem emlékszem semmire, egyszer csak a végtelenül összetört romban ébredtem. A lábam beszorulva, ráhajlott a doblemez, némi seb rajtam, amúgy jól vagyok. Beletelt pár másodpercbe, mire elkezdtem felfogni, mi történt. Kicsatoltam az övet, néztem kifele a szanaszét tört szélvédőn, de csak a felgyűrt géptetőt láttam. Már nem világított semmi a műszerfalon, de levettem a gyújtást. Körülöttem emberek rohangáltak, egyikük egy rongyot adott be a lehúzott ablakon, töröljem le a vért a fejemről. Nem igazán érdekelt.

Az első, ami átvillant a fejemen, hogy Szilvi vár, nem tudja, hol vagyok. Pénz persze nem volt a kártyámon, minden fillér a tankba vándorolt, mint mindig. Küldtem neki egy visszahívós sms-t, visszahívott, elég ideges volt, mert jóval korábban kellett volna érkeznem. Nagy vonalakban elmondtam mi van, én sem voltam még teljesen képben, aztán letettem. Szegényt teljesen kiborítottam. Aztán jött a felismerés. Én voltam a hibás, elaludtam, vagy rosszul lettem, összeütköztem a szembejövővel. Az ajtó nyílt, de én nem tudtam kiszállni. A bal lábamat nem tudtam kihúzni a lemeztől. Rám szóltak, hogy ne erőltessem, jönnek a mentők, tűzoltók. Nem tudom, mennyi idő eshetett ki előtte, de a tűzoltók ez után már pillanatok alatt ott voltak. Néhány mozdulattal kiszabadították a lábamat, rögzítették a nyakamat, hordágyra emeltek és vittek a helikopterre.

Aztán kórház, altatás, összeraktak, Szilvim szólt a legjobb barátomnak, aki elment a tesóimért, velük találkoztam még az éjjel, másnap jöttek a szüleim, akiket a nyaraláson ért a hír, szerencsére az utolsó napon. Ahogy gyógyultam, úgy lettek egyre rosszabbak az éjjelek. A kórház csendjében nem tudtam aludni, egyre csak azon járt az eszem, hogy mennyire kevésen múlt. Csak otthon kellett volna maradnom. Csak busszal mennem. Csak valakit megkérni, hogy vigyen el. A „lett volna ha" . Nincs „ha”. Ezzel az egyetlen rossz döntéssel elbuktam azt, amire olyan rég vártam: egyenesbe jönni. Ez a hónap már rendben lett volna, nem voltak nagy fizetnivalóim, belefér volna egy kis mászkálás, egy új laptop. Ehelyett mélyebbre zuhantam, mint valaha. A munkámat elvesztettem, a jogsimat el fogják venni, iszonyatos mennyiségű pénzt kell majd kifizetnem a baleset miatt különböző helyekre, a megvalósult álom, amit olyan kevés ideig élvezhettem, pedig egy gombóccá gyűrt vashulladék. Utolsó mozdulatával még megmentette az életem, ahhoz képest, mennyire összetört, nem mondható súlyosnak a sérülésem, be voltam kötve, így meg tudott védeni. Amikor hazakerült a rendőrségi telepről, elmentem megnézni, hát nem esett jól ránézni. Hátulról szinte nem is látni semmit, ott ütött pofán igazán, hogy mennyire szerettem, mennyire tetszett, mennyire élveztem minden percet benne. Pár apróságot talán el tudok adni belőle, sokkal kevesebbért, mint, amit ki kell majd fizetnem.

A kórházba kerülve hirtelen úgy éreztem, már nem érdekelnek annyira az autók. Aztán ahogy gyógyultam, rá kellett jönnöm, hogy de. Engem igenis továbbra is lenyűgöznek. Szövögettem persze már a terveket, hogy ha egyszer sikerül majd egyenesbe jönnöm évek múltán, mit vegyek, de nem tudom. Ésszerűnek kéne lennem, nem gyerek álmokat kergetni, ugyanakkor nem lennék boldog egy tucatautóban, ezt is tudom. Persze, hova is tervezgetek, sokkal nagyobb problémákkal kell majd szembenéznem, előttem a bírósági rész, felelnem kell a balesetért, ki tudja, mit kapok érte. Munkát kell találnom mielőbb, megpróbálni egyenesbe jönni és tudomásul venni, hogy még egyszer nem tehetem meg ezt a családommal, a szerelmemmel és a legjobb barátommal. Életemben először rá kell bírnom magam a felelősségteljes életre, és talán egyszer állhat olyan autó majd a ház előtt, amit valóban imádni lehet, nem csak használni. Nem tudom. Egy álom most összeomlott és már elkezdtem egy újat álmodni, pedig még nagyon nincs itt az alvás ideje, még nem álmodhatok. Nagyon messze van a következő álom, most a keserű valóság jön. Aztán kiderül, lesz-e még kedvem utána álmodni és tudok-e. Mindig az álmaimért éltem és túlságosan is beléjük merültem. Meg kell találnom a helyes középutat álmok és valóság között. Megpróbálhatom valóra váltani az álmaimat, de mellette meg kell tanulnom élni az átlagember életét is. Nem álmodni lesz nehéz átlagemberként. Álmodozóként átlagéletet élni, az sokkal nehezebb. Bár fogadkoztam magamban, hogy nem érdekel tovább a téma, de nem tudom becsapni saját magam. Igenis vágyom vissza a különleges autó ülésébe és kell a boldogságomhoz. Egy dolgot viszont megígértem magamnak és most mindenki másnak is: ha valaha újra valóra válik az álom sokkal, de sokkal óvatosabb leszek. Nem feszegetek határokat. Szemem előtt fog lebegni a pókhálós szélvédő és az összegyűrt géptető. A düh és szomorúság, hogy tönkretettem mindent. Hogy mit élnek át azok, akik szeretnek. Nem tehetem meg még egyszer. Csak kapjak esélyt, hogy bebizonyíthassam, több ilyen nem lesz, mostantól minden máshogy lesz. Remélem megkapom valamikor ezt az esélyt…

Nagyon sokszor sokan vitatkoznak az új autó-régi autó kérdésen. Nyilván mindkettő mellett vannak bizonyos érvek, de azért azt hozzá kell tenni, hogy a régi autó mellett kardoskodók 90%-ának esélye sincs új autó vásárlására, így az ő véleményüket hiszem is meg nem is, mert lehetnek ugyan érveik, amik akár még jogosak is lehetnek, de azért az ember szereti megmagyarázni a nyomorát azzal, hogy ő is így akarta. Nem szépítek, nekem sincs esélyem jelenleg új autóra. Sőt, ahogy elnézem, merre halad az ország, jó eséllyel soha nem is lesz. Viszont szereltem, vezettem, utaztam sok régi és új autóban, plusz rengeteg autókkal foglalkozó, autókat szerető emberrel beszélgetek, a baráti köröm nagy része is ilyenekből tevődik ki, meg akad némi elméleti tudásom is a témában, így talán van némi rálátásom. Nosza, oszlassunk tévhiteket, cáfoljunk, erősítsünk! Az új autót esetünkben nem feltétlenül szalonból kihozott autóként értem, hanem újabb gyártású, mondjuk az elmúlt 10 év modelljei.
Az új autó mellett felhozott legfőbb érvek egyike a megbízhatóság. Ez az évek múlásával persze csökkenhet, de azért alapvetően elmondhatjuk, hogy egy újabb autó esetében kisebb eséllyel hibásodnak meg a dolgok, ha rendesen karban van tartva. Természetesen elromolhat egy egy napos autó is, de az esély nem túl nagy. Ennek nem csak az az oka, hogy értelemszerűen kevesebbet ment az alkatrész, az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődött a gyárak minőségellenőrzése és az alkatrészek gyártásának körülményei, precizitása. Igen, tudom, az autógyárnak érdeke, hogy bizonyos alkatrészek ne éljenek örökké és azokat később a tulajdonos tőlük sok pénzért megrendelje. Viszont azt is tudják, hogy sokan vannak a piacon és ha egy autóról elhíresül, hogy megbízhatatlan, azt nagyon nehezen vetkőzi le utána. Tehát én azt mondom, a megbízhatóság igenis az újabb típus felé tereli az embert, általánosságban. Egyes típusokat kiragadva nyilván találnánk mindkét oldalon ellenpéldát (pl a régi, legendásan megbízható Corollák), de általánosságban igaz.
Aztán első indokokként szokás emlegetni a biztonságot. Ezzel igazából épeszű ember nem vitatkozik, ma már egy kisautó is komolyabb védelmet ad utasainak, mint egykor egy presztízslimuzin. Hihetetlen műszaki háttérrel megtervezett gyűrődőzónák, merevítések, légzsákok, övfeszítők, mechanikus és elektromos segédletek arzenálja igyekszik segíteni a baleset elkerülését, vagy rosszabb esetben a benn ülők védelmét. Ez a terület hihetetlen tempóban fejlődik, felesleges vitatkozni azzal, hogy az újabb autó biztonságosabb!
Sajnos nálunk még nem, de kicsit nyugatabbra már azért előkerül a környezetvédelem is szempontként, ezt sem szabad elfelejteni, ha nem egy telefüstölt szemétdombot akarunk itt hagyni unokáinknak. Ez a másik hihetetlen tempóban fejlődő terület, igaz erős kormányzati ráhatással, de az autógyártók folyamatosan szorítják le a károsanyag kibocsátást, ami az esetek többségében jobb fogyasztással is társul.
A megjelenés jellemzően inkább a presztízsautóknál számít, egy magas beosztású cégvezető valóban nem jelenhet meg akármivel, de ez tényleg csak egy szűkebb réteget érint.

Ezek az érvek nem annyira érdekesek, sokkal jobban szeretem a régi mellett kardoskodókat, ott azért jellemzőbb a mellébeszélés.
Mind közül a kedvencem az "ebben még volt anyag". Na ez a legnagyobb baromság, bármennyire is fáj ez sokaknak. Az tény, hogy volt bennük anyag. Viszont ez az anyag akkor még jóval kevésbé átgondolva került bele. Sehol nem voltak több rétegű oszlopok, küszöbök, számítógépes szimulációk, hogyan is maradjon egyben az utascella sérüléskor, nem voltak valódi ütközéselnyelő zónák, okosan gyűrődő elemek. Egy régebbi autó addig védett, amíg a vas védett, aztán lehetett imádkozni. Az tény, hogy az ifjabbak tisztességgel összetörnek, csak azt is figyelembe kell venni, hogy azért, mert az ütközés erejét lényegében elnyeli az utasok szempontjából kevésbé fontos részeken és az utascellát minél tovább óvja. Szóval a régiekben volt anyag bőven, ezekben meg van anyag okosan.
Aztán hasonló az "ezek még nem voltak telebaszva elektronikával". Igen, csak ezek a bizonyos elektronikus kütyük biztosítják, hogy az autó egy relatíve kicsi motorral is kellően erős lehessen, ez az erő viszonylag széles tartományban rendelkezésre álljon és közben jól fogyasszon. A bonyolult fejlesztésekkel értük el, hogy egy dízelmotor mára képes kulturált járású, csendes és erős lenni, miközben megtartotta az alacsony fogyasztást. Az összetett elektronika képes az autó egységeit összehangolva segíteni egy balesetveszélyes helyzetet megoldani, amire a vezető nem lenne képes. És ő avatkozik be akkor is, ha a baj elkerülhetetlen. Amúgy az egész elektronika nem valami sátáni mágia, csak érteni kell hozzá, szakosodni rá. Igen, túl vagyunk azon az időn, hogy lemegyünk a haverhoz, aki két csavarhúzóval, egy tekercs szigszalaggal, egy fogóval meg egy próbalámpával megold mindent. A világ fejlődik, ez mindig is így volt. A plazmatévét meg az érintős telefont sem javítja már meg Józsi bácsi a szomszédból, aki azért vágja a dolgokat, mert a katonaságnál lokátoros volt. Szakembert kíván, mint ma már nagyon sok minden az autójavításban. De attól még abszolút megvan a létjogosultsága.
"Ezeknek még van lelke". Na, végre valami, amiről lehet érdemben beszélgetni. Valóban, amiért a régebbi típusok még sokkal kevésbé készültek gépek irányításával, sokkal kevésbé precízek, mindegyiknek megvannak a maga jellemző hangjai, járása. Sose felejtem el a 120-as Skoda ajtajának kattanását, a Kispolák jellegzetes önindító- és motorhangját, a Zsigulik belsejének illatát, a régi Ecotecek rezgéscsillapítójának zörgését, és még sorolhatnám. És persze sokkal egyedibb volt az összkép egy autónál akkoriban, tényleg szerethetőek voltak a hibáikkal együtt is ezek az autók. Nagyon lehet szeretni egy újabb típus kényelmét, úttartását, erejét, biztonságát, de a megmagyarázhatatlan, az autó egészének szóló kötődés tényleg a régebbiekre jellemző.
Na és legyünk most akkor őszinték. Ezt meg tudok venni, fillérekért van hozzá minden, olcsó javítani, sok mindent én is megoldok, fenn tudom tartani. Az esetek nagy részében egyszerűen erről van szó, persze lehet a rendelkezésre álló pénzből olyan autót venni, amit szeretünk, amiben tetszenek dolgok, de alapvetően azért az újabb típussal észérvek alapján jobban járunk. Csak ezek az előnyök, amiket így megszerzünk, súlyos nullákat jelentenek az árak mögött sajna. Azt azért tudjátok ti is, hogy senki se hiszi el a mondva csinált érveket, csak kiröhögnek. Köztük sok olyan, aki valószínűleg sose nézne le amiatt, hogy öreg autóval jársz, de amiatt le fog, hogy hülyeségeket beszélsz.

Kiveséztük hát az előzőekben nagy vonalakban, hogy miért nem fog kevesebbet inni az autónk. A másik gyakori kérdés a teljesítménynövelés lehetősége. Ez egy bonyolultabb, szerteágazóbb kérdés, hiszen sokkal több irányból lehet megközelíteni, több módja és szintje van. Ismét elnézést kérem a kedves szakmabelieknek, itt is sokszor leegyszerűsítve, kicsit pongyolán fogalmazva igyekszem elmagyarázni a lényeget.
A tuning alapszabálya ugyanaz, mint amit a fogyasztáscsökkentésnél írtam: csodák nincsenek. És persze itt is játszik a szentháromságunk, a fogyasztás, károsanyag-kibocsátás és a teljesítmény összefügg. Tehát a motor nem fog jobban fogyasztani és jobban is menni egyszerre. Alapvetően plusz teljesítményt plusz üzemanyaggal érhetünk el, vagy a motor kompressziójának növelésével, de ahhoz is érdemes plusz üzemanyagot adni, hogy jól működjön a dolog. A tuningszakma egy rendkívül szerteágazó, önálló iparág, amit nagyon kevesen űznek valóban magas szinten, ezért mindenről nem tudunk szót ejteni, de néhány csoportot kielemzünk azért, legalább a közismertebb dolgokról szólunk pár szót.
Hadd kezdjem a kedvenceimmel, a tizennyolc éves utcai harcosok felszereléseivel:
- sportlégszűrő: önmagában teljesen hatástalan (esetleg negatív hatással dolgozik), a motor gyári levegőszükségletét tökéletesen kiszolgálja a gyári levegőszűrő, amit az autót tervező mérnökök nem véletlenül terveztek olyanra, amilyen. A sportlégszűrőtől lesz egy jellegzetes szívóhangja az autónak, ami sokaknak tetszik, ez szívük joga, de teljesítményt nem fog növelni, hiába ígérik a gyártók és vélik érezni a tulajok. Turbós autónál majd szükség lehet rá, de az egy másik játék már

- sportgyertya: no ez nettó baromság, amikor a motorodhoz a gyár előírt egy gyertyát, azt azért tette, mert az kell bele. Nem fog jobban menni, kevesebbet inni másfélétől, az égvilágon semmi hatása nincs. Komoly épített motornál esetleg indokolttá válik majd magasabb hőértékű gyertya, de ott már rég nem játszanak ezek a mindenféle távol-keleti névtelen borzalmak
- kipufogó: elviekben egy sportdob is adhat valami pluszt, de az annyira minimális önmagában, hogy úgyse amiatt kerül fel, inkább a hangja miatt. Egy gondosan megépített sportkipufogó-rendszerrel már elérhető némi teljesítménynövekedés, ettől minden esetben hangosabb lesz az autó és sokszor a környezetvédelmi értékei is jelentősen romlanak (katalizátor eltávolításával például). A hatás főleg magasabb fordulaton érezhető, viszont ha a motor teljesítményét növeltük más módon, akkor jó eséllyel szükségünk lesz egy hozzá épített kipufogóra is!

- chiptuning: a mai autók vezérlőelektronikáját átírva sok paraméterét változhathatjuk a járműnek. Itt is vannak komoly szintbeli különbségek. Az univerzális, párezer forintos tuningboxokat felejtsük el. Nem csak pénzkidobás, de sokszor rontja a teljesítményt, esetleg komolyabb kárt is okoz az autó elektronikájában. Ugyanígy értelmetlen a gyári fordulatszámtiltás megszüntetése is. A motor a maximális teljesítményét jóval a maximális fordulata előtt adja le, így a gyári tiltással is használható úgy, hogy váltás után is a maximális teljesítmény közelében maradjunk, viszont kisebb eséllyel gyilkoljuk le a motort. Vannak komoly chiptuninggal foglalkozó cégek, itt azonban súlyos tízezrekkel, százezrekkel könnyíthatjük a pénztárcánkat. Ők az adott autó paramétereit lekérdezve, megmérve állítanak, optimalizálnak. Így a dolog működhet, de nem mindegy, milyen motorról beszélünk. Szívómotornál nem tudunk így komoly változást elérni, ott inkább csak optimalizálni lehet, azonban turbódízeleknél, pláne a common rail rendszereknél valóban adhatunk neki jelentős pluszt, beleszólva a turbó- és üzemanyagnyomásba, befecskendezési időkbe. Turbós benzineseknél is lehet vele játszani, de a dízeleknél a legnépszerűbb. Persze megint csak oda lyukadunk ki, hogy ha van egy épített, más módon tuningolt motorunk, ott majd hozzá kell írni a vezérlőelektronikát a tökéletes működéshez, de ez már inkább mérnöki munka, mint chiptuning.

No a "fantasztikus négyes" után lássuk a klasszikus tuningot, amikor magával a motorral és szerelvényeivel vitézkedünk!
- sportvezérműtengely: itt elég széles skálán játszhatunk, többféle karakterisztikával léteznek. Érezhető teljesítménynövekedést adnak, azonban a működési elve részben pont az, hogy több benzint kapjon az autó, így a fogyasztás is nő vele. Ha "nagyobb" tengelyekhez már a kompressziót is növelni kell, hogy megfelelően működjön.

Viszont minél nagyobb veztengelyt építünk be, annál többet fog inni és annál butább alapjáratunk lesz, cserébe magas fordulaton való nagyobb teljesítményért!
- hengerfej átalakítás: itt is több szinten dolgozhatunk, lehet simán megnövelni a motor kompresszióját azzal, hogy a hengerfejből leveszünk néhány tizedet vagy néhány millimétert, ezzel már erősebb lesz, de a csatornák bővítése, szelepek nagyobbakra cserélése is megoldható, használhatunk erősebb szeleprugókat stb. Nyilván itt már érdemes elgondolkozni, mire is használjuk majd az autót, egy versemyautóba elég komoly módosításokat megejthetünk, de egy alapvetően utcára szánt autóval azért ésszel kell variálni, mert a fogyasztás emelkedése mellett a motor élettartama, megbízhatósága is csökken, ahogy nő a teljesítmény.

- motorblokk: Variálhatunk főtengelyekkel, hajtókarokkal lökettérfogat növelése okán, esetleg magát a blokktömböt is változtatjuk, nagyobb átmérőjű dugattyúkat kap, így megnő a motor lökettérfogata, a nagyobb motorral pedig egyértelműen jobban fog menni. Itt már elég komoly átalakítgatásokról van szó, sok egyebet is hozzá kell alakítani, hogy jól működjön a dolog.
- lendkerék: lehet könnyíteni vagy könnyebb anyagból készíttetni, a könnyítéssel nyilván rontunk a szilárdságán, ez sokszor rosszul sül el, érdemesebb acél lendkereket választani inkább. A nyomatékból ugyan veszítünk vele, de kisebb köbcentis autóknál jó megoldás, mert a motor pörgősebb lesz, hamarabb eléri a magas fordulatszámtartományt, ahol leadja az erejét.

Persze adhatunk plusz levegőt is a motornak, amitől aztán plusz üzemanyagot kaphat, erre igazából két bevált módszer van, olyannyira bevált, hogy mindkettőt gyárilag is szerelik számtalan típusba.
- turbó: remek kis találmány, a kipufogógáz hajt meg egy turbinát, ami plusz levegőt présel a motorba. Előnye, hogy az egyébként kárba vesző kipufogógáz löketét hasznosítja. Ha egy motort utólag turbósítunk (és ez ugyanígy igaz a kompresszorra is), akkor elég komoly előkészületekre lesz szükség, a motort fel kell készíteni a nagyobb igénybevételre erősített alkatrészekkel, egyedi kipufogócsonkra lesz szükség, az üzemanyagrendszer elemeit is cserélnünk kell, hiszen jóval több üzemanyagot fogunk adni a motornak, mint eredetileg. És persze az egészet alaposan meg kell tervezni, ki kell számolni, hogy minden elem jól dolgozzon együtt. Érdemes a levegőt hűteni egy töltőlevegő-hűtővel (intercooler), így még jobb hatásfokkal dolgozhat a motorunk. Eleve turbós autóra is szerelhetünk persze nagyobb turbót, vagy növelhetjük a nyomást a nagyobb teljesítmény érdekében. Egy turbósított autónak igen jó étvágya lesz és figyelni kell a megfelelő olajválasztásra, valamint a turbó visszahűtésére, különben hamar véget ér az álom.

- kompresszor: a cél ugyanaz, mint a turbónál, itt azonban a motorról egy szíjjal hajtjuk meg a levegőt sűrítő szivattyúnkat. Európában kevésbé elterjedt, Amerikában szeretik nagyon az elmebeteg szintre épített autókhoz, de azért itthon is lehet belőlük találni. Igazából lehetne versenyeztetni őket a turbóval, de azt hiszem, az már nem ennek az írásnak a témája, hogy melyik, miben jobb a másiknál.

- nitró: igazából nem ide tartozik, de máshova sem, így ide írtam. A Halálos Iramban sorozat óta mindenki ismeri valamelyest, egyfajta csodaszerként vonult be a köztudatba, pedig szó sincs ilyesmiről. A motorba fecskendezett dinitrogén-oxid rövid időre megnöveli a teljesítményt, és bár nem fekteti le a fordulatszámmérőt fél másodperc alatt, nem is jön a fényezés színével megegyező láng tőle a kipufogóból, de valóban jelentősen jobban megy az autó amíg fecskendezzük bele. Viszont a nitró két dolgora jó: gyorsulási versenyekre és menőzni vele. Hosszú távon nem használható, mert egyrészt a palack töltete véges, másrészt elég gyorsan kivégezné a motort, ha folyamatosan nitróval járna.

Aztán persze variálhatunk az üzemanyagrendszerrel, emelt benzinnyomással, nagyobb injektorokkal, de ez inkább a más módon már átalakított motoroknál szokás. Amiról azért érdemes szólni, az a karburátortuning. Bár jó rég kihalt az autógyártásból, azért még mindig futnak autók bőven, amiket karbival szereltek és rejlenek benne lehetőségek. Akár a gyári karburátor átalakításával (nagyobb fúfókák, torkok egybenyitása, polírozás, stb) akár más típusú felszerelésével is lehet variálni, én pl anno az Alekomon egy Ford V6-os motorról származó karbit használtam, érezhető plusz erőt adott neki és mivel az eredeti egy nehezen beállítható, pontatlan szovjet porlasztó volt, még a fogyasztásom is csökkent. Az igazi persze a dupla karbik felszerelése, azonban ezek nem olcsók, az összehangolásuk-beállításuk nem könnyű és rendesen megdobják a fogyasztást is.

És persze miután megvan minden, akkor jön az, amitől igazán nehéz lesz a dolog: mindent jól beállítani, összehangolni, használhatóvá tenni magát az autót. Jöhet a rengeteg költséges apróság, a fokolókerekek, fém hengerfejtömítések, könnyített szíjtárcsák, erősebb tartóbakok, nagyobb hűtők, ventillátorok stb, a lista sose ér véget. Egy jól megépített tuningmotorhoz komoly tervezés és számolások kellenek és a végeredmény mindig egy többet fogyasztó, megbízhatatlanabb, rövidebb élettartamú motor lesz, mert az egyedileg épített autónk minden körültekintés ellenére sem versenyezhet a gyár által rengeteget tesztelt, variált, összehangolt alkatrészeivel. Épp ezért a legjobb tuning a gyárilag létező erősebb motor beéépítése. Persze itt is szívhatunk sok mindennel, de alapvetően maga a motor és a hozzá tartozó alkatrészek már egy összehangolt, az adott teljesítményszintre kifejlesztett kombót alkotnak. Persze nem kell, hogy az adott autó saját motorjai közül válogassunk, így lett rengeteg 2 literes motorral összerakott, elég tisztességeset lépő Corsa, sok Fiat motoros Zsiguli és Trabi, V6-os Astra, 2 literes Zetec motoros régi Escort és még hosszan sorolhatnám. Persze komolyabb teljesítmény érhető el egy épített motorral és a sikerélmény, egyediség sem elhanyagolható szempont, de tartósság, megbízhatóság ügyében vezet az erősebb kész motor beépítése.


Fontos még, hogy mindegy, milyen módszerrel tuningolunk, at erősebb motorhoz muszáj hozzáalakítani a futóművet és a féket is. Azt meg csak a hivatalosság miatt jegyzem meg, hogy Magyarországon jelenleg minden, 10%-nál komolyabb teljesítménynövekedést hozó átalakítás engedélyköteles!

Ha elolvastad, akkor már gondolom benned is körvonalazódott, hogy a teljesítménynövelés sokba kerül, növeli a fogyasztást és megbízhatatlanabbá teszi a motort. Azért írogattam le ezeket nagy vonalakban, hogy ne dőljetek be a 20-30 százalékos teljesítménynövelést ígérő pár ezer forintos hülyeségeknek, csak a pénzeteket dobjátok ki rájuk, ugyanúgy, mint a fogyasztáscsökkentő csodaszerekre. Ha pedig mindezek után tuningra adod a fejed, sose állj neki úgy, hogy nem nézel utána nagyon alaposan a miérteknek, a komolyabb átalakításokhoz pedig kérj segítséget olyantól, aki csinált már ilyet, mert rengeteg kis apróságon el lehet bukni a dolgot!

Kicsit kezd átmenni a dolog közérdekűbe, de végülis az nem gond. Szóval van két téma, amit nagyon szeretnek sokan, akik autót birtokolnak. A teljesítménynövelés és a fogyasztáscsökkentés. Az utóbbi talán gyakoribb, de azért az izmosítást is kitárgyaljuk majd. Ebben a két cikkben kicsit leegyszerűsítem a dolgokat és nem fogok mindenhol szakszavakat használni, hiszen pont azoknak írom, akiknek nem ez a szakmájuk, nem ásták bele magukat túl mélyen. Ezért a szakmához értő kollegák elnézését kérem majd a fogalmazásért, de Ti úgyis tisztában vagytok a dolgokkal, a többieknek pedig nem akarok 500 oldal szerkezettant megtanítani, csak a lényeget elmagyarázni.
A kérdés tehát, hogyan fogyasszon kevesebbet az autó. A válasz egyébként nagyon egyszerű: ne használd, ne nyomd annyira a gázt. Ne röhögj, tényleg, a többi mind ordító baromság, mindjárt ki is tárgyaljuk, miért, meg előkapjuk a néhány kivételt is, ami működhet.
Három tulajdonság erőteljesen összefügg: a teljesítmény, a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás. Ezen a szentháromságon igyekszik egyensúlyt találni minden autógyártó, ami egyre nehezebb és a bonyolultabb feladat. A károsanyag-kibocsátást szokás itthon leszarni, de azért ne felejtsd el, hogy a gyerekeid is ezen a bolygón fognak élni. Prózaibb hozzáfűznivalóm pedig annyi, hogy azért a károsanyag és a fogyasztás elég erős összefüggésben van egymással, még ha nem is lineáris a viszonyuk. Tehát a lényeg, ha ebből a hármasból egyen változtatunk, akkor a többi is változik.
Amikor egy motort és a hozzá tartozó egységeket megtervezik, a lehető legjobb kompromisszumra törekszik az autógyár. És ehhez a kompromisszumhoz méreteznek, állítanak mindent. Ha tehát te a gyárinál kisebb fogyasztást akarsz és ezt valóban el is éred, akkor bizony a teljesítményből kell elvenned, ergo kevesebb üzemanyagot adni a motornak. Ennek persze nem sok értelme van és nem is túl egyszerű megvalósítani egy modernebb motornál. Ha pedig meg is oldod valahogy, a dolog sose lesz igazán jó, hiszen a motor alkatrészei, az injektorok, szívó, kipufogó rendszer stb, mind a gyári üzemanyag mennyiséghez van tervezve. Akkor meg kell venni a gyárilag kisebb, kevesebbet ivó motorral az autót, ott sokkal jobb lesz a teljesítmény-fogyasztás arány, mint amit bármilyen házi módszerrel össze lehet hozni.
Aztán itt vannak az új bölcsességek, tabletták, mágnesek, egyebek, amik az üzemanyag irányából próbálják megoldani a dolgot. Ezeken már végképp csak röhögni tudok. Amikor autógyárak évekig tartó fejlesztésekkel, a szakma legmagasabban képzett, szakosodott mérnökeivel, erre specializált fejlesztő- és tesztüzemekkel, dollármilliókat beleölve igyekeznek valahogy leszorítani a fogyasztást és károsanyag kibocsátást, akkor van bárki, aki elhiszi, hogy egy filléres, kisipari biszbasz érezhető változást hoz? Nem szerelnék bele gyárilag? Jól hangzik a marha tudományosnak tűnő magyarázat hozzá, de jellemzően pont akkora baromságokat írnak le, mint ami maga a termékük. Ugyan már, ez mind parasztvakítás, ahogy az is, hogy valaki érezte a csökkenést. Persze, mert érezni akarta és kevésbé nyomta neki. Azzal az eggyel tényleg lehet spórolni, ha ésszel használod az autót, sokat használod a motorféket, ésszel kezeled a gázt, jókor váltasz stb. Ezeket a csodaszereket meg feledjük el egy életre.
Pontosabban van egy terület, ahol működhetnek bizonyos megoldások, ezek pedig a régi szoci autók. Mint tudjuk, ezeket (és itt főleg a szovjet vasakra gondolok) nem éppen a legnagyobb gondossággal tervezték és még pontatlanabbul építették meg, így néhány célirányosan tervezett alkatrésszel a karbiban, egy elektronkus gyújtással és pár apró trükkel tényleg elérhető némi csökkenés. De ez csak ezeknél működik, máshol sajna nem. És ezek előtt is érdemes utánaolvasgatni a rajongói kluboknál, hogy mi vált be széles körben, mert a mágnesek, tabletták és egyéb marhaságok itt se fognak működni, azt már előre leszögezem.
Ami még egész jó költségcsökkentő megoldás, az a gázosítás, de azért azzal is vannak nehézségek. Egyrészt bármikor emelhetik a gáz adóját (volt is róla szó), amitől rögtön csökken a megtakarítás. Maga a beszerelés is költséges mutatvány, egy szakszerűen beépített gázszett típustól függően 150-300ezer forint körül mozog. Persze, ha sokat megy az autó, akkor még így is kitermelheti az árát. Mellette szól a tisztább üzem, jóval kevésbé környezetszennyező, mint a sima benzines. Ellene, hogy parkolóházakba jellemzően nem engedik be a gázos autót és csak néhány helyen vizsgáztatható. Ha valaki a gázos megoldás mellett dönt, mindenképpen alaposan olvasson utána a beszerelőknek, kinek milyen tapasztalata van velük, mert egy rosszul beállított gázrendszerrel az autó nem megy, rosszul fogyaszt és károsodik a motor. Szóval csak ésszel, nem mindig a legolcsóbb a legtakarékosabb megoldás!
Összefoglalva tehát csodák nincsenek, a legjobb megoldás megtanulni ésszel vezetni, kis utánanézéssel számos vezetési praktikát lehet találni, amik valóban segítenek a takarékosabb közlekedésben, persze ezeket meg is kell tanulni helyesen alkalmazni.

A laptopom az örök vadászmezőkre költözött, viszont melóhelyről elég ritkán tudok írni, szóval elnézést azoktól, akiket érdekel a blog és várják a frissülést. Lekopogom, de most talán lesz időm végigírni egy posztot és ennek örömére be is jelenteném, hogy indítok egy sorozatot. Amikor kipattant a fejemből a blog ötlete, már akkor terveztem, hogy leírom egyes autómárkákról a benyomásaimat, tapasztalataimat, véleményemet. Azt még nem tudom, hogy most sorban ilyen posztok jönnek, vagy megszakítom néha sztorizós-lelkizősökkel, majd meglátjuk. A tapasztalatok sajátok, azzal nem lehet vitatkozni, a vélemény pedig természetesen szubjektív, mind mást keresünk egy autóban, de leírom, én hogy láttam, ti meg nyugodtan kommentáljátok a véleményeteket! (Apropó, komment: néha igazán írhatna más is a Norbin kívül, azt úgyis állandóan itt eszi a penész és magyaráz :D )

No, akkor Suzuki. A régi Swift személyében ismerkedtünk meg vele, ami az első tíz évében nagyon lenézett autó volt, aztán szép lassan bebizonyította, hogy nagyon is életképes, egyszerű és iszonyatosan megbízható technika. Így azon kevés autók közé tartozik, aminek javult az imázsa, ahogy öregedett.

Mégse lehetett rámondani, hogy egy szemétdomb, amikor a vele egyidős autókon már vezérműtengelyeket cseréltek, hengerfejezték őket, generálozták, váltót cseréltek stb, ezek a kis gyöszök meg csak mentek rendületlenül. Ha a javításából kéne élnem, éhen halnék. Kopó alkatrészeket cserélek csak rajtuk, javítani csak olyat kell, aminek elspórolták a karbantartását, olajcseréket, vezérléscseréket, de még ezzel is nagyon toleráns, láttam olyan Swiftet, amiben 100 ezer kilométeren át nem cseréltek olajat és még működött. De azért nem ez a követendő példa. Egy hibája van, a himbatengely csavarjai néha kilazulnak és ha hosszú ideig úgy marad, elszökik az olajnyomás és eltöri a vezérműtengelyt. Ha olyan szerelőhöz visszük, aki látott már ilyen autót (és azért az nem lesz nehéz), akkor olajcserekor ráhúz arra a négy csavarra és biztosan nem lesz vele gond. Némileg rohadnak néhány helyen az idősebb példányok, de jellemzően nem teherviselő elemnél, az alsó hűtőtartónál, taposólemeznél és küszöbnél szeret elindulni, a javítás pár ezer forintból megúszható. Felszereltségben nagyon vegyesek, a totál fapadosból is akad bőven (hiszen még így is nagy előrelépés volt anno a viszonylag csendes és gyors autó a régi szoci vasak után), de tulajdonképpen egész szépen felextrázhatóak és mivel rengeteg van belőlük, mindenki talál az igényeinek megfelelőt, minden akkoriban szokásos extra létezett hozzá, mint például szervokormány, központi zár, riasztó, CD-s rádió, klíma, napfénytető, elektromos ablakok, légzsákok, ABS, sportülések, gyári spoilerszett, de akár automata váltóval is beszerezhető, és még sorolhatnám. Karosszériaváltozatokból 3 és 5 ajtós, sedan és kabrio lelhető el, én személy szerint sajnálom, hogy nincs belőle kombi, mert szerintem lett volna rá kereslet, a kis csomagtartó sajna hátrányuk.
Az alkatrészei újonnan is nagyon olcsók, bontottan néhány nagyon kurrens dolog (elejéhez kasztnielemek) kivételével aprópénzért kapunk mindent és nem is kell sokat keresgélni.Tuningmániásoknak jó hír, hogy nagyon jól építhető a motorja, futóműhöz, külső-belső optikához pedig hatalmas kínálatból lehet válogatni és hozzáértő szakit is könnyen találni. 
No ennyit a száraz tényekről, milyen vezetni? Amit én azonnal mindből kivágnék, az a fapadosak vékonyka kormánykereke. A légzsákos, a GTi vagy az újabb változatok vastagabb kormánya rengeteget dob rajta, azt a vékony rettenetet egyszerűen rossz megfogni, olyan érzés, mintha labilis lenne vele az autó. Ülésekből is jobban ki vagyok békülve a fapad utániakkal, de végül is az olcsóságnak ára volt anno, ez tény, A fröccsöntött műanyag beltérre azt mondom, hogy ebben az árkategóriában elmegy. Motorikusan a kis ezres háromhengerest nem javallom, az egyetlen előnye az olcsóbb adó és kötelező. Nem tud jelentősen kevesebbet inni az 1,3-nál, mert forgatni kell, hogy menjen, a maga idejében talán éppen elég volt, a mai forgalom ritmusához már kicsit kevés még az egyébként jól áttételezett váltóval is. Az 1,3, az 1,3 16V és az 1,6-os motorok viszont bátran ajánlhatóak, már a sima 8 szelepes 1,3-as is tisztességgel gyorsítja a pehelykönnyű kisautót, pláne ha megspékelik egy ezres váltóval. Persze 100 fölött már nincs benne akkora szufla, de amennyit egy átlagos ember használja autópályán, az az 1,3-al már vállalható, aki sokat pályázik, az meg úgyis két liter feletti dízellel teszi. Enni nem kér sokat 5-7 literekkel járnak velük.
Méretéhez és a kerékméretéhez képest egész jó úttartása van, a fék is elég a kis bódéhoz, viszont a légzsákon nem érdemes spórolni, mert egy balesetnél nagyon sokat számít, a karosszéria sajnos elég könnyen adja magát, ez a könnyűség ára. Lényeg, a lényeg egy közepesen felszerelt Swifttel 1,3-as motorral kellemes autózni, még ha nagy csodát nem is szabad várni tőle. Időseknek is jó szívvel ajánlható (lehetőleg légzsákos, szervós változatot adjunk a nagyi alá), kezes bárányként viselkedik, könnyű vezetni. Már régebben leírtam, most is megerősítem 2-300 ezer forintos keretnél ez az autó az ideális választás, ha nem rendszeres hosszú utakra keresünk autót.
És akkor gyorsan pár szó a többi Suzuki típusról:
Új Swift: ebből már ugyebár kettő is akad, kívül belül dizájnosabb, versenyképesebb az elődjénél, de a korábbi szög egyszerű, legendásan megbízható gépezet már a múlté. Nem mintha sok baj lenne velük, de azért ezeknél már előfordulnak gondok és külön lelombozó volt a szinte új autókon csak recsegve kapcsolható hátramenet.Nem egyen, rendszeresen. Ettől függetlenül erős és viszonylag takarékos motorok vannak bennük, jó kis autók, de sose lesz olyan igazi olcsó népautó, mint a régi változat.
Wagon R+: szerencsére itthon szinte mindenki a jó kis 1,3 16 szelepes motorral vette, ami ijesztően jól gyorsítja, a régi Swifthez hasonló csekély fogyasztás és kitűnő megbízhatóság mellett. Amúgy ebből már végre létezett dízel is, amit a Swiftnél erősen hiányoltam. Jellemző hibája a váltóbowdenek megszorulása, de ha időben elvisszük szerelőhöz egy kiszereléssel és olajos átkenéssel megmenthető. Az ülése szerintem a kategória legborzalmasabbja, azzal nem bírtam kibékülni. A magas kasztnihoz képest meglepően stabil, az ember el se hinné, milyen gyorsan el lehet vele fordulni. A csomagtartó alapból nem nagy, de jól pakolható, ülésdöntéssel pedig egész nagy dolgok is elférnek benne. És ebből már elég könnyű klímásat találni. Összességében ez is egy jó kis autó, ha az ember el tudja fogadni, hogy egy telefonfülkét vezet. Semmiképp nem javallom helyette a nagy részt megegyező Opel Agilát, abban ugyanis a rettenetes 1,2-es Ecotec dolgozik, amely motor az Opel legrosszabbjai közül való.
Ignis: alapvetően hasonló a benyomásom, mint a Wagon R-rel, egy kicsit dizájnosabb, egy kicsit igényesebb, egy kicsit kényelmesebbé és drágább. Én amúgy inkább ezt venném, autószerűbb, kényelmesebb és szintén kitűnő a stabilitása, elég csak megnézni a régebben a hazai rally-bajnokságban szereplő kupás Igniseket, milyen tempóval kanyarodtak.
Alto: ez nekem már betegesen fapad. Motorilag rendben van, megbízható is viszonylag, de, hogy még 2000 után is volt pofájuk eladni tekerős ablakkal, központi zár nélkül, az már nekem kicsit szarrágás. Nagyon kicsi, nagyon takarékos, nagyon egyszerű. Inkább az idősebb korosztály szereti és inkább nekik is ajánlom, pedig alapvetően lehet sportosan vezetni, a motor-váltó-futómű bírná, de az autó kívül-belül inkább a nyugodtabb vonalat képviseli, a régi Swiftek sokkal inkább csábítanak rá, hogy forgasd őket az egekbe, persze azért ha kicsit ráérez az ember, az Alto is ki tudja hozni belőle a kézifékrángató hülyegyereket. De ha néhanapján baromkodni akarsz, jobban jársz egy Swifttel, már csak azért is, mert olcsóbb hozzá a cucc, ha töröd.
Vitara, Grand Vitara: ezekhez megmondom őszintén, nem volt szerencsém még, így sokat nem mondok róla, az olvasottak, hallottak alapján megbízható, jól összerakott autók (ők Japánban készülnek, nem itthon), de sokat nem tudok róla, nem sok van itthon belőlük.
Samurai: Off-roadosok nagy kedvence, kicsi, fordulékony, túlbonyolítottnak nem nevezhető, igazi kis élményterepjáró. És nem csak a nevében, ez tényleg bírja a terepet. Utcán nem sok van, legalábbis én nem nagyon látok szembejönni, de nehéz tereppel megáldott környékeken és off-road versenyeken gyakori vendég. Sajna még nem vezettem, de itt igazából az élmény maga a terepezés, nagyon sokat nem kell mellé adnia, egy terepjáró amúgy sem szokta nagyon kényeztetni a vezetőjét, ez nem erről szól. Viszont akárhány tulajjal beszéltem, mindegyik szerette az autót.
Kizashi: Na jó, ilyet csak az újságírók vezettek itthon. Prémiumautó akar lenni, nagy utastérrel, nagyobb fajta benzinmotorral, összkerékhajtással, viszonylag komoly felszereltséggel és ehhez idomuló árral. Elég egyértelműen halálra van ítélve, hiába sikerült állítólag alapvetően jól. A prémiumszegmensbe nagyon nehéz bejutni, egy olyan emblémával az autó orrán, ami két évtizeden át a legolcsóbb népautót jelentette, pedig egyenesen lehetetlen. Emlékezzünk csak, még a Toyota sem saját néven dobta piacra a Lexusokat... Ezen kívül mam ár egy prémiumautónak rengeteg apró követelménynek, igénynek kell megfelelnie, a Suzukinak pedig ehhez nincs tapasztalata még és csak tovább rontja a helyzetet, hogy egyféle motorral kapható, az is egy közepesen erős benzines, nincs dízel, nincs nagy benzines. Asszem egyet láttam forgalomban életemben, gondolom vagy valamelyik Suzuki középvezetőé, vagy tesztautó volt.

Ennyit a témáról így hirtelen. folytatom :)

Hoppá! Az előző, autóvásárlós poszt a blogajánlóba került és elég csúnyán rekordot döntött olvasottságban, szóval eléggé feladta nekem a leckét, hogy mit írjak, hátha erre is sokan kíváncsiak lesznek. 
Na jó, ez így ebben a formában nem igaz, mert már az előzőben írtam, hogy előveszem azt, amikor az autóbuzi vásárol autót. Figyelem, teljes mértékben értelmetlen dolgot fogok bemutatni, a cikkben olvasottakat anyagi helyzetük teljes tönkretételének elkerülése érdekében sose utánozzák :)
Az egész több szálon indul. Alapvetően vannak mindenféle értelmetlen vágyaink, autók, amiket eldöntöttünk, hogy megszerzünk. Akár egy gyerekkori álom, akár egy emlék, akár egy teljesen megfoghatatlan késztetés köt hozzá, de kell. Aztán ezek közül szelektálunk. Ott van a Top10-emben a csónakseggű Riviera vagy egy 69-es Charger, de nem sok esélyem van szert tenni rá. De azért teljesen nem tettem le róluk. Most, hogy írom a posztot, gyorsan meg is nézem, mennyiért lehetne ilyenem. Persze ez megint meggyőzött, hogy egy ideig nem lesz, de ez más kérdés, el is érkeztünk a következő lépcsőhöz. Keresgélünk a neten. Sokat. Nem túl gyakran engedhetem meg magamnak, hogy autót vegyek, de nincs olyan hét, hogy ne turkálnám a keresőket, mit is vehetnék, ha mocskosul sok pénzem lenne. Meg megnézegetem a bakancslistán szereplőket, mikor találok egyet, amit azonnal meg kell venni. Ilyenkor minden autóbuzi cimborámnak elküldöm, hogy ezt most azonnal megveszem. Aztán sose veszem meg. Ez egyébként a jobbik eset. Mert van a rosszabb, amikor addig szemezek vele, amíg el kell hoznom. A Celica tipikusan ez az eset volt. Nem is akartam ilyen autót. Kabriókat nézegettem, aztán csak úgy spontán beírtam a keresőbe, hogy 120 ló feletti autó kell nekem. És szembejött ez a hirdetés pofátlanul olcsón egy év vizsgával. 140 ló, bukólámpa, keret nélküli ajtó, könnybe lábadt a szemem. Pénzem szűken sem volt rá. Megkérdeztem Szücsi barátomat, meg tud-e dobni egy hónapra pár tízezerrel, mert hát iszonyú szerelmes lettem. Tudott. Felhívtam a tulajt, mondtam neki, hogy kicsit kevesebb pénzem van, mint amit kér érte, de ha nincs nagy baja, akkor másnap mennék érte és nem akarok trükközni a papírokkal. Rábólintott, másnap autóba ültünk és mentünk érte. Sötétben érkeztünk, kb három perc alatt körbenéztem, mentünk egy kört, kicsengettem és eljöttem. Miért nem néztem át jobban? Abban a pillanatban, hogy letettem a telefont előző este, tudtam, hogy elhozom. Teljesen mindegy, milyen, ha hazajön a lábán és nincsenek méteres lyukak rajta, akkor hazajön. Alkudni innen már nem nagyon lehetett volna és forrt a vérem, hogy minél előbb a magaménak tudjam. Határtalanul boldog voltam, nem tudom, mikor örültem valaminek ennyire. Körbehordtam a közeli haveroknak még aznap este megmutatni. Pedig baja az volt bőven és még lett is utána is. Megbántam? Dehogy is! Pedig hónapokig nincs autóm, ráköltök egy vagyont, sose akar jó lenni, de imádom még így is, kell. Ettől még persze pontosan tudom, hogy nettó hülyeség ezt megtennem. Ahogy azt is, hogy meg fogom még, nem is egyszer.
Természetesen pontosan tudom, hogy ez nem normális és főleg, hogy semmi értelme. Az így megvett autókban általában három közös pont van: 
- nem jók semmire, vagy legalábbis korlátozottan használhatóak
- ritkák vagy bonyolultak, nehéz szerelni és alkatrészt találni hozzájuk
- épeszű ember sose venné meg őket
És most játsszunk egy olyat, hogy leírjátok kommentbe azt a top 5 autót, amit meg akartok enni egyszer az életben. A szívedre hallgatva nem az eszedre. Mennyire illik rá a fenti három pont? Az én listámat majd a végén :)

Ezek úgy nagyjából a tények. De hogy is zajlik egy ilyen vásárlás menete? Az igazából általában a telefon letevésekor egyértelmű, hogy megvesszük. Keresünk valami havert, aki elvisz, általában, mire autóba kerülünk, többen vagyunk, erre a programra könnyű társakat találni a benzinvérű cimborák között. Útközben belül pattanásig feszülök, várom a találkozást, mint az első randit. Apropó, első randi. Nem emlékszem, mi volt a lányon az első randin, az illata is csak halványan rémlik és tudja a halál, pontosan mi és hogyan volt körülöttünk. És az autóvásárlás? Minden apró momentum belém ég örökre. Minden apróságra emlékszem. Asszem kicsit beteges. No mindegy, megérkezünk, csodálom, akkor is, ha látom, van baja bőven. Az eladó jó eséllyel magunkfajta autóbuzi, pontosan látja a csillogást a szememben, tudja, hogy ez bizony most el fog menni, így annyira nem is kertel, de igazából csak bólintok minden szavára, tökmindegy, ez ma hazajön. Sötét  van, elemlámpával körbeszaladok rajta, semmi komoly átnézés, alá se mászok. Próbakör. Zsibbadok a motor hangjától, a régi tulaj vezet, mutogatja a dolgokat, ki érdekel, engedj a kormányhoz! Átülök, még nem vettem meg, nem hajtom. De már érzem, ahogy mondja, hogy kell nekem és én elhiszem neki. Az eladó is látja. Visszaérünk a ház elé, kitöltjük a papírokat. Leszurkolom az árát, megkapom a kulcsokat és az okmányokat. Már az enyém. Az eladó úgy köszön el, hogy szeressem az autót, ahogy ő szerette, kicsit sajnálja, látom rajta. Persze másnap neki is érkezik az új álom és az feledteti. 
A hazaút csak kettőnkről szól, élvezek minden pillanatot és nem érdekel, hány hibára derül fény már az első métereken. Aztán eltelik pár nap, az eufória kicsit csökken, de minden forintot, amit rámegy úgy érzek, mintha kötelességem lenne rákölteni, mintha egy gyerek lenne. Erőteljes függőséget alakít ki a dolog, minél többször játszod el az ilyen autóvásárlást, annál természetesebbnek veszed. Amúgy ilyesmire egész lelkesen tudnak rámenni emberi kapcsolatok, amikor az ilyesmi romok elviszik a pénzt és az időt. Szóval, csak okosan gyerekek :)

És akkor a lista az öt bakancslistás autóról, nem fontossági sorrendben, csak úgy:

1. Buick Riviera Boattail
2. Lada 2101
3. Ford Escort XR3i Cabrio
4. Toyota Celica ST185
5. Chevrolet Corvette C4

A végére meg egy vicces momentum: miközben írtam a posztot, írt nekem egy barátom, hogy nem akarom-e átvenni a régóta nem készülő Rivierájukat :) Asszem álmatlan éjszakák következnek és egy szakításra is jó esélyem lesz...

Autószerelőként és alkatrészkereskedőként sokan megtalálnak, hogy milyen autót vegyenek, vagy menjek el velük megnézni a kiszemeltet. Persze minden eset egyedik, de azért vannak általános igazságok. A mai elég hosszú poszt születésének apropója Norbi barátom autóvásárlási terve, úgy gondoltam, kicsit összeszedem a dolgokat és leírom egybe.
Alapvetően az autóvásárlóknak is több rétege van, ezek közül néhánnyal alapból nem foglalkozunk. Az egyik, aki új autót szeretne venni. Itt az állapot érthető okokból nem szempont, azt pedig lassan kijelenthetjük, hogy igazán szar autót már nem gyártanak. Túl vagyunk az új korukban nem induló Daciák vagy a két hónaposan rohadó Zsigulik korán. Persze vannak betegségei egyes típusoknak, de most már azért fontos presztízskérdés, hogy ne kelljen sokat gariban javítani. Akinek erre van igénye és pénze, az megnézegeti otthon az árakat, kínálatot, a kiszemelteket elmegy, kipróbálja, a szalonban kinyalják a seggét, kap ajándék téligumit, lecsenget sok pénzt, beül, hazamegy és valószínűleg nyert pár gondtalan évet. Az új autó mindenképp a legbiztonságosabb megoldás, de az én ismerősi körömből ezt sajnos nem sokan engedhetik meg maguknak.
A másik az autóbuzi. Mint én. Teljes mértékben életképtelen fajta, kinéz egy járművet, jellemzően valami használhatatlan, ritka és nehezen javítható rettenetet, elmegy, megnézi, konstatálja, hogy szar, majd megveszi, fülig ér a szája, rákölti az életét, sose lesz jó, de mindig van egy cél előtte és ha két hónapig nem kell szögelni, eladja, mert meghal a varázs. Ez a mi fajtánk, teljesen értelmetlen észérvekkel próbálkozni, ha kinéztük, megvesszük. Ne is vesztegessük erre a témára az időt.
Aztán van az a számomra teljesen érthetetlen réteg, aki közlekedni akar az autóval és olyasmi elvárásai vannak, hogy megbízható legyen, beleférjen a család, olcsó legyen fenntartani, kényelmes legyen. Persze azért nem kevesen vannak köztük (mint ez a drága jó Norbi is), akik némi élményt, életérzést is szeretnének kapni vele, de amolyan másodlagos módon. Igazából velük foglalkozunk most, mert mással nem érdemes. Annyit azért érdemes hozzátenni, hogy egy-egy imázsjavítás céljából készülő modellt leszámítva az autógyárak is rájuk építenek. Nem viccből halt ki gyakorlatilag teljesen a hátsókerékhajtás a hétköznapi autókból...
Nyilván minden ember más, de alapvetően azért itt is húzhatunk árakban különböző kategóriákat.
Talán kezdjük ott, hogy 50-100ezer forintért szart kapsz. Pont. Lehet, hogy gatyába lehet rázni, de alapvetően valami hatalmas családi tragédiát kell kifognod, ha ennyiért használható autót adnak el neked. A keleti autók az autóbuzi kategóriába valók. Lehet őket szeretni, de nem valók mindennapi közlekedésre és pont. Az első, ami autószerű az a régi Swift. Sokat szidják, suzukis köcsög így, úgy, de ez igazából értelmetlen szájalás. 200ezer környékén egészen használható darabokra bukkanhatunk, típushibája nincs. Nagyon, de nagyon ritka eset, hogy Suzukin konkrét javítást kellett végrehajtanom, inkább kopó alkatrészeket cserélgettem csak. Az idősebbek hajlamosan rohadni itt-ott, de jellemzően nem teherviselő elemnél. Sose fog ott hagyni, apróért van hozzá minden, a teljesítményéhez mérten nagyon jól megy, alig fogyaszt. A végtelenségig válogathatsz a kínálatból és gyakorlatilag minden extra kapható volt hozzá, ami akkoriban létezett (elektromos ablak, tükör, szervo, klíma, napfénytető, légzsákok, automataváltó, sportülések, gyári spoilerszett stb), a totál fapadostól a fullosig akárhogy variálhatod, a kínálat engedi. MI szólhat ellene? Kicsit papírautó, ha törik, akkor vagy a légzsák véd meg vagy a Jóisten. De ne hidd, hogy valami szoci rettenetben nagyobb biztonságban vagy csak azért, mert nehezebb. Aztán a mérete. Nem teherautó. De egy átlagos kétgyerekes család vígan elvan az ötajtós verzióval, a sedan puttonya pedig még nagyobb. Hosszas autópályázásra nem való. Le lehet vele menni Balatonra, de a kis pörgős motor, ami 100-120ig nagyon virgonc, a pályán már nagyon sokat forog (pláne, ha megtuningoltad egy ezres váltóval), hangos, meg hallhatóan nem akarja, nem erre való. De aki rendszeresen pályázik, az úgyis 1,8-2,0 körül indítja a keresést. ezt pontosan tudja. És persze a presztízse sehol nincs, mert olcsón jó és az nem menő, sose volt az.
Hasonló kaliber az F Astra. Mondjuk technikailag egy borzalom a Suzkához képest, de ehhez is kapni mindent apróért, van belőle kombi is, létezik nagyobb motorokkal. Cserébe irgalmatlanul tud rohadni, sose lesz olyan megbízható és a belseje még borzalmasabb, mint a Swiftnek. De racionálisan nézve nem egy rossz választás ez se, csak itt azért több a buktató, kicsit jobban meg kell nézni. Mivel a 2-300ezres kategória még mindig a téma, lépkedhetünk tovább Escortok, Fiesták, Civicek, Corollák stb stb. Amit tudni kell mindenképp, ami új korában drágább volt, az most is drágább. Nem kapod meg ugyanannyiért a jobbat, azzal több bajod is lesz. A régi japánok ellen szól, hogy bajos az alkatrészellátásuk és külön szakma tud lenni a javításuk. Persze akkor is nagyon jó autókat gyártottak, de elfáradtak, meg nem biztos, hogy megkapták a kellő gondoskodást (én tudom miről beszélek :P). És alapszabály: hacsak nem vagy féllábú, béna stb, ebben az árkategóriában felejtős az automatváltó. Ki lehet fogni jó, de ha meghal, a javítás több lehet, mint az autó ára, a bontott pedig megint csak lutri és nem is könnyű szerezni ezekhez az öregebb autókhoz. Nem egy autót láttam bontóba menni emiatt, nem a levegőbe beszélek. 
Amikor megnézünk egy ilyen 150-300ezer körüli autót egy dolgot ne várjunk: tökéletes autót. Ha belekötsz egy ilyen autónál egy rügyező sárvédőívbe, repedt hátsó lámpába vagy szakadt ajtókárpitba, nagyon rosszul indítasz az eladónál. Ez nem az a szint. Itt olyasmit nézünk, hogy ne legyen teherviselő elem rohadt (egy küszöb vagy sárvédőcsere még nem a világ vége, ezért nem kell otthagyni, viszont kitűnő alkualap, ellenben ha teherviselő elem rohad, azzal nem szabad foglalkozni), legyen rajta rendes gumi (ezen a szinten elég komoly kiadás négy gumi, ha cserélni kell), a motor szépen járjon, ne legyen se nyakig olajos, se frissen mosott (a mosott motor nem jó ómen, kerüljük el, azt okkal mosták le).  A futómű és a fék legyen nagyjából egyben. Nem halál, ha cserélni kell egy fékbetétet vagy egy gömbfejet, de egy futómű, amiben lóg három gömbfej és van hat szakadt szilent, már sokba tud kerülni és sokat elmond a gazdájáról is. Repedt szélvédő szintén fájdalmas kiadás tud lenni. Csálén álló kasztnielemek esetén jó az esély arra, hogy az autó nagyon komolyan törve volt, ezeket még ebben a kategóriában is jobb otthagyni. Ilyenkor jó eséllyel teherviselő elem sérült és azért állnak csálén az elemek, mert igénytelenül lett javítva. Ez nem csak esztétikai kérdés, egy ilyen autó egy baleset esetén nem biztos, hogy meg tud védeni. Ezen ne spóroljunk, népautókról beszélgetünk, meg kell nézni egy másikat. Ha az előbb említettek nagyjából rendben vannak, akkor az általános igazságokat nagyjából letudtuk, a többihez látni kell az autót. De ezek közül sokat már a hirdetésben is látni, olvasni lehet, és ki lehet szűrni azt, amit meg se nézünk. No ugorjunk egyet!
A következő kategória a 3-600ezer környéke. Itt már azért autószerűbb dolgokat várhatunk. Persze itt is kerüljük a nagyon látványosan jó vételeket. A félmillióért mért E46os BMW szétdőlt rom, ne ámítsuk magunkat, akkor is, ha kiporszívózták és felpolírozták. Viszont a kicsit öregebbekből itt már találhatunk egész elfogadható darabokat. Itt már bekerülnek a szórásba az első G Astrák, szép utolsó generációs Escortokat találunk, vagy a Focusok alját, a Swift ennyiért nagyon tiptop és fullextrás lehet, bejönnek a képbe kicsit fiatalabb és elpusztíthatatlan japánok, a Corollák, régi  Accordok és társaik. A kategória felső határán belekóstolhatunk egy egykori prémiumautóba, egy E36os BMW, öreg Merci beleférhet. De azért itt azt tudni kell, hogy a prémiumautó mindig is  bonyolultabb, drágább szerkezet, hiába öregszik. Marco barátom BMW-jébe minden alkatrész 2-3-szor annyi, mint a szüleim vele egyidős Escortjába. Alapszabály, hogy nem vesszük meg egy típus legolcsóbb darabját, az alja az minőségben is az alja. Viszont ha az adott típus közepét nézzük, ott már lehetnek olyan elvárásaink, mint szép belső, vagy, hogy minden működjön az autóban, itt már nem kell elnéznünk egy nem működő belső ventillátort vagy ablakemelőt. Kis körültekintéssel és értelmes típusválasztással itt már olyan autót vehetünk, amit, ha elhordunk karbantartásra, akkor lesz pár viszonylag nyugodt évünk. Arra érdemes figyelni, hogy ha el is akarod egyszer adni, érdemes klímásat venni, akkor is, ha te nem vagy oda érte, nagyon nehéz manapság klíma nélküli autót eladni!
600ezer és egymillió között az utolsó kategória, amivel foglalkozom, a többi már olyan szabadságot enged, hogy felesleges nagy igazságokat megfogalmazni. Igen, ebből az összegből jó autót vehetünk ha nem kap el a magyar betegség, hogy van 8 kilóm, veszek egy lefingott Mercit, ami egy romhalmaz, tankolni nincs pénzem, de feszülhetek a céges parkolóban, mert csillog a polírtól. Vagy ugyanezért a pénzért be lehet ülni egy valóban szép, jól felszerelt Focusba mondjuk, vagy egy Octaviába, Golfba stb, sok lehetőség van ennyi pénzért. Viszont ugye egyre fiatalabb, egyre összetettebb, egyre költségesebb autókról beszélünk. Tehát ha valami rossz benne, többe fog kerülni, így még inkább ésszel kell lenni az átnézésénél. Világító kontroll lámpák a műszerfalon sokba kerülhetnek, egy bonyolultabb futóműnél (pl Audi, VW, francia típusok) egy kopogó futómű is százezres nagyságrendet ölthet, mire jó lesz.
Amik minden autónál alapszabályok, amikor átnézzük:
- A motorból jövő fura zajok esetén inkább menjünk haza. Az eladó majd közli, hogy jelentéktelen hiba, de ilyesmivel csúnyán be lehet fürödni.
- Az "ingadozik az alapjárat/nem gyorsul/leáll/fullad stb, de nincs nagy baja, pár ezerből javítható, csak nincs kedven foglalkozni már vele" mondat. Az ilyen autót nem szabad megvenni. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy fogalmuk sincs, mi a baja, egy vagyont ráköltöttek már, de még mindig nem jó. Hagyd ott, mert rámegy az ára még egyszer, nem beszélve az idegbajról.
- A már említett mosott motor. A kicsit is rutinos autóvásárló nem vár el csillivilli motort, egy porszáraz blokk jó jel, tudjuk, hogy nem folyik belőle semmi számottevően. Persze egy kis olajfolyás miatt nem kell otthagyni, ha egyértelműen látjuk, honnan jön. Lehet egy filléres szelepfedéltömítés, de jöhet a hengerfej alól, turbótól, hátsó főtengely szimmeringtől stb, drága lehet. 
- A retkes, koszos, lelakott belső nem utal túl gondos gazdára (persze vannak kivételek). Persze, főleg olcsóbb autóknál nem várhatunk makulátlan belsőt, de azért ne álljon benne a szemét. Nem kell feltétlenül a frissen porszívózott belet keresni, sőt, még bizalomgerjesztőbb, ha látszik, hogy nem frissen van takarítva, hanem általánosan rend, tisztaság van benne. Persze mindent nem árul el a tulajról, de jó jel.
- Ellenőrizd a folyadékszinteket. Apróság, de szintén sokat elmond a tulaj gondosságáról.
- Kerüljük a tuningolt szörnyetegeket. Akármit mond a tulaj, azok kaptak a sorstól. Hajtották őket, jó eséllyel kaptak egy-két pofont is, megnézték mi a vége, hol tilt le stb. Nem lehetetlen jó és tényleg tisztességgel karbantartott autót találni köztük, de elég rizikós a dolog, hiába a csillogás.
- SOHA nem szabad megvenni olyan autót, amire azt mondják, hogy ne járasd sokáig, mert nincs benne benzin, nem engedik bemelegíteni. Ez egyébként autónepperek kedvelt mondata, ilyen esetben érdemes is megfordulni és keresni egy másik eladónál másik autót.
- Alapvetően nem kell félni az autókereskedőtől, lehet onnan is autót venni, de érdemes kérdezősködni előtte. Az ismerősi körben, munkahelyen stb kérdezősködni és olyan kereskedőhöz menni, akinél jó autót vettek már előttünk akár többen is. Igen, rajta van az ő haszna, cserébe előny, hogy jellemzően több gép közül válogathatunk, ezzel megspórolva egy csomó utazást. 
- A kilométerórát felejtsük el. Vagy tekert, vagy nem, sose mondod meg. De annyit elmondok, hogy egy tízéves dízel kombiban nem 80ezer van, hiába annyival árulják.
- Nem kell hasraesni egy szervizkönyvtől, bármikor pecsételhetnék annyit, amennyit akarok. A márkaszervizes javítások egyébkéntl ekérdezhetőek, tehát az ellenőrizhető, hogy valóban megvolt-e, de a független szervizek pecsétjei semmit nem bizonyítanak.
- Autóvásárlás előtt mindig legyen némi tartalék, amiből megejtünk egy olaj- és vezérléscserét, plusz az esetleges kisebb javításokat

- És a legfontosabb: nagyon, de nagyon messzire kerüljük el azokat az autókat, amiknek bármi furcsaság, gond van a papírjaival, nincs törzskönyve, nem az eladó nevén van, stb. Ezzel mindennél nagyobbat lehet bukni. Mindegy, mire hivatkozik, csak olyan autót szabad megvenni, aminek ad adásvételijét a szemünk előtt írja alá a törzskönyvben szereplő tulajdonos, minden papírját megkapjuk (különös tekintettel a törzskönyvre), ellenőriztük a számokat (motor és főleg az alváz). Ez természetes dolog autóvásárlásnál, nem kell kellemetlenül érezned magad, hogy ellenőrzöd. 

Jó sokat írogattam, de ezek csak általános dolgok. Azt tudni kell, hogy ettől függetlenül érdemes magaddal vinni egy hozzáértőt (lehetőleg olyat, aki az adott típust is jól ismeri), de még az sem garancia semmire, bizonyos dolgokat ki tudunk szűrni autószerelőként, másokat nem. Az én autóm minden előjel nélkül lett csapágyas, a szétszedéskor egyértelműen látszott, hogy sok-sok olajcserét spóroltak el. Nem volt semmi jele előzetesen. Ez benne van sajnos, de ha ezeket betartod és viszonylag elterjedt, nem túl fényűző típust választasz, jó eséllyel egész használható autód lesz.

Azért valamelyik nap írok egy posztot arról, hogy is veszünk mi autót, az autóbuzik :)

Azaz én. Szóval összeszedem (főképp tanuló koromból) azokat a nagyon idióta és néha elég költséges hibákat, amiket elkövettem. Egyrészt, mert a saját hülyeségemet el kell ismerni, másrészt, hogy figyeljetek oda.

Astra G önindító
Ez a legelején történt, néhány hete voltam csak Pityu műhelyében. A típus lényegében mindegy, egyébként ez egy viszonylag jól hozzáférhető önindító, szóval nem kenhetem arra, hogy nem látni, érezni semmit. A hiba nemes egyszerűséggel annyi volt, hogy felhúztam egy egyik fület teljesen fixre és csak utána kezdtem el a másikat, ami megfeszült és el is tört. Ezt a hibát amúgy rengeteg alkatrésszel el lehet játszani, a megfelelő módszer az, hogy beillesztem pontosan a helyére és érintőre meghúzom mindkét csavart, ami már ott tartja, aztán mehet fixre. 

Escort fékbetét
Ezt tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy csináltam, a fékbetét egyik sarka valahogy kikeveredett a számára kialakított vájatból, minek hatására a munkahenger nyomására elhajlott. Szerencsére hamarabb vettük észre, mint a tulaj, így gond nem lett belőle. Mellesleg érdekes, de más is mesélte, hogy követtek el ilyen hibát az autóján, amikor később anyuék Escortján cseréltem betétet, hosszan nézegettem, hogy történhet ez, de nem jöttem rá, nem különbözik drasztikusan a többi autó féknyergétől az övé sem.

Zsiguli fékcső
Szintén az első hetek és nettó hülye voltam. Nemes egyszerűséggel nem a hollandit tekertem, hanem a gumi fékcsövet, el nem tudok képzelni, milyen okból. Természetesen eltört, de ez a legidiótább hiba a világon, mert ehhez aztán tényleg érteni sem kell semmihez, nem tudom, hogy sikerült.

Punto váltó
Ez a leghúzósabbak egyike, ezért majdnem ki is lettem rúgva. Igazából ez nem konkrétan az én hibám, mert nem tudtam a lényeget. A Punto diffijében a dió el tud fordulni úgy, hogy a féltengely attól még bemegy a helyére. Tehát össze tudod rakni az autót és úgy tűnik, minden rendben. Aztán beindítod, sebességbe teszed és a reccs, a diffi ott néz kifele a váltó oldalán. Mindenesetre ez egy elég kellemetlen helyzet volt, szerencsére az ügyféllel jóban voltunk és volt egy tartalék váltója, felraktuk, nagy tukmálás után elfogadta, hogy némi aprót adjak neki érte, mert azt se nagyon akarta eleinte. Pityu is megbékélt pár napra rá, úgyhogy még jó ideig boldogítottuk egymást.

Biztos van még rengeteg, most hirtelen ezek jutottak eszembe. Nem vagyok rájuk büszke, de tanulópénznek jók voltak. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy minden esetben elismertem a hibámat és vállaltam a felelősséget és különösebb gond az ügyfelekkel sem lett belőle. Kevésbé tudom elfogadni azt, amikor valaki nem vállalja a felelősséget a hibáiért. Mint pl a tél elejére féligmeddig elkészült Celica esetében. Két hónap és egy közepes pénz kifizetése után visszakapta megy erőtlen, rengeteget fogyasztó autót, amiből ömlött a benzin és a szervoolaj. Jeleztem a hibát az összerakását végzőknek, a benzinfolyásra kaptam egy ígéretet, hogy kijön és megcsinálja, végül egy hónappal és több levélváltással később meguntam és megcsináltam én. Itt jogos a kérdés, hogy miért is vittem el megcsináltatni? Hát pont azért, amit végül nem kaptam meg. Nincs sok időm foglalkozni vele és nem sok japán autóval volt dolgom motorikusan. Persze, motor-motor, de a japánok alapvetően egy kaptafára épülnek, de legalábbis sok megoldásban nagyon hasonlóak, így aki elsősorban japán autókat szerel, épít, az azért jobban kiismeri magát benne, plusz a messzi Keleten mások a jellemző méretek csavarban, tömítésben stb, mint mifelénk, nekem ezekből nem sok van, egy-egy japán autóhoz való sűrűmenetes csavart néha elég nehezen tudok előtúrni, sokszor a féltve őrzött Pony csavarokat kell megbolygatni hozzá, amit nem szívesen teszek. És a legfontosabb: szerettem volna, ha megúszom a későbbi szopásokat és egy kész autót kapok vissza, hozzáértőtől. Nem jött be, nagyjából azt a részt csinálták meg, ami nekem is ment volna, majd a továbbiakkal ugyanúgy szenvedhettem, végül ment Piszkor Ricsihez, akitől a hét elején érkezik haza, várhatóan végre egészségesen. És én erre jobban haragszom, mintha felhívtak volna a műhelyből, hogy valamit elrontottak, szerezzünk alkatrészt, oldjuk meg, mert az egy egyenes és korrekt dolog lett volna, hibázni mindenki hibázik, csak nem mindegy, hogy utána mit kezd a hibájával...

Na egy jó kis áttekintést nézzünk meg. Mint minden autóbuzi én is megnéztem minden lehetséges autós filmet szinte. Azaz biztos lenne, aki tud újat mutatni (a Go Trabi, Go! direkt maradt ki, azt annyira szidták, hogy letölteni is lusta voltam), de elég sokat megnéztem. Azt úgy nagyjából kijelenthetjük, hogy ezek a filmek alapvetően nem a komoly cselekményről híresek és nem is a mély szakmai megalapozottságról, inkább a látvány a fő. Így is néztem őket, most pedig kicsit kivesézem a véleményemet egy részükről.

Manta, Manta

Tolvajtempó (2000)

Ennek meglepő módon van némi története és egész neves színészek játszanak benne, mint pl Nicolas Cage vagy Angelina Jolie. Rengeteg hülyeség van benne, kezdve az autók ellopásának módjaitól a mindig csak bénázó és a végén meglágyuló szívű rendőrig, de tulajdonképpen többször is nézhető. Ez persze nagy részbe Mr Cage alakításának köszönhető és a film végén lévő legendás üldözésnek a Mustanggal. Bónuszinfó: a színész hatalmas autórajongó és -gyűjtő és kisírta a rendezőtől, hogy ő vezethesse a jelenetekben végig az autót, így amit látunk az végig az ő vezetése. Jó pont a filmnek.
Autós film mércével 8/10 pont.

A szállító 1-2-3

Na ez egy nagy dilemma nekem. Egyrészt szeretem Jason Statham-et, nem mintha annyira nagy színész lenne, csak valószínűleg jól játssza önmagát, a bunyós kemény srácot. A történet változóan elfogadható, de legalább a sok irreális dolgot menti valamelyest, hogy ő a sztori szerint egy magasan képzett sok bevetést megjárt elitkommandós volt, így ha nem is hihető, de elnézhető, ahogy pépesre veri a világ összes bűnözőjének összes keményfiúját. Autós jelenet ügyében nagyon látványos és nagyon kamu. A levegőben átforgó autó, amiről a daru lekapja a bombát privát kedvencem, bár nem értem miért nem volt egyszerűbb megállni és letépni róla.  A harmadik részben a vízből kihúzott egy csavarhúzóval pillanatok alatt megjavított S8-as szintén elég vicces, ennél kisebb beázás is maradandó gondokat okozna az autó nem éppen egyszerű elektronikájában. De tulajdonképpen minden blődsége ellenére szerethető a karakter és a filmek is, de csak ha nem vesszük túl komolyan.
Autós filmes mércével 10/7 pontot azért megér.

Vanishing Point (1974)

Csak és kizárólag a klasszikus, 1974-es verzió jöhet szóba. Az új változat teljesen megöli a film lényegét. 
Ez egy igazi rétegfilm. Csak és kizárólag elmebeteg benzinvérűek tudják megnézni, ugyanis a játékidő 90%-ában csak autózást látunk. Egy meseszép Dodge Challenger a főszereplő a hivatásos sofőr Kowalskyval a kormány mögött. Rövid bevillanások a múltjából, az ellene indított hajsza jelenetei előfordulnak, de alapvetően autózás autózás hátán. Az autó végig nagyjából hihető dolgokat művel és csorog a nyálunk. A történet az utolsó pillanatban végre összeáll, de a poént nem lövöm le, érdemes megnézni, kell hozzá egy benzinvérűség, de ha az megvan, akkor élvezni fogod, garantáltan. Nem barátnőkompatibilis film :)
Autós film mércével azt hiszem ő a 10/10, főleg a végén a katarzis miatt.

RPM - Fordulatszám

Na jó, ez simán szar. Van benne néhány szép autó, egy-két látványos üldözés, de a sztori nagyon erőltetetten gyenge, magyarázat nincsen semmire és annyira nem nagy látványban, hogy csak az elvigye. Nem is sokan ismerik, én is véletlenül akadtam rá, nem hagysz ki vele semmit.
Autós film mércével is csak 10/3 pontot tud.

Grindhouse - Halálbiztos

Ettől a filmtől sokat vártam. Tarantino rendezés, amerikai autó, nagyon rossz nem lehet. De, lehet. Főhősünk egy B kategóriás kaszkadőr, aki valamiért ostoba ribancok autóval történő kivégzését nevezte ki élete céljául. Igazából az egész filmben egy látványos autózós jelenet van a végén, de a nagyobb baj, hogy soha nem derül ki, miért is teszi ezt emberünk. Pedig erre a témára azért nem lett volna nehéz rittyenteni valami személyes drámát, amiért emberünk megkattant és szörnyszülött kaszkadőrautójával mészárol. Főleg Tarantinotól elvártam volna, de semmi. Kár érte, mert az alapsztori akár jó is lehetett volna.
Autós film mércével 2/10 pont, se látvány, se történet, se igazán szép autók, semmi.

Mad Max trilógia

A Mad Max csak félig autós film, mert alapvetően van egy egész elfogadható története. Nem is ez a nagy kunszt benne, az imádni való az az apokaliptikus világ, ami köré épül az egész. Az össze-vissza tákolt megmaradt autók, a harc a benzinért és az életben maradásért, mindez egy nagy világégés utáni világban. Az első részben még van valami államszerűség, főhősünk, Max is rendőr, de már láthatóan kezd eluralkodni az anarchia. A harmadik részben derül csak ki nagy vonalakban, mi is történt, addig csak találgatni tudunk, mindenesetre a világgazdaság összeomlott és a vadonban autós bandák küzdenek egymással minden létező eszközzel. A szándékosan eltúlzott karakterek és a nagyon egyedi környezet ad neki egy varázst, kinek ne dobbanna meg a szíve, amikor bemutatják az utolsó V8-ast egy embertelen kompresszorral. Az igazi történetet a három rész együtt adja ki. Nem mondom, hogy ennél nagyobb még nem fogant meg forgatókönyvíró fejében, de ez azért egy tisztességgel megírt és színre vitt sztori, szerintem kár kihagyni.
Autós filmes mércével 10/9 pont, csak azért nem 10, mert azért néhol elég erőltetett a karakter legyőzhetetlensége. De amúgy jó, nézésre ajánlott mindhárom, bár a harmadik már nem igazán autós film.

Fék nélkül - Michel Vaillant

Annyira nagy volt a kultusza, hogy muszáj volt megnéznem. Sőt igazából emiatt jutott eszembe először ennek a posztnak a megírása. Szögezzük le gyorsan az elején: a látvány rendben van. Viszont egy gyakorlatilag csak és kizárólag autóversenyzésről szóló film esetén nem ártana, ha legalább távolról köszönőviszonyban lenne a versenyek világával. No nézzünk meg néhány ordító baromságot, azért csak néhányat, mert ha mindet nézném, az egész filmet végigmondhatnám. 
Rögtön az elején a ralis jelenet. Tájékoztatni kellett volna a kedves írót, hogy raliban bizony el kell engedni a gyorsabbat, nem pedig feszülni neki. A beírópontnál történő beszorítás meg végképp fejbe vágott. Felteszem, ez egy éles verseny volt, mert teszten még ha van is beírópont (bár minek lenne, elég mérni az időket minden egyéb felhajtás nélkül), akkor sem az ádáz ellenségeddel tesztelsz egyszerre. Egy ilyen akcióért jó eséllyel egész szezonra eltiltanak és egy életre elveszíted a respektedet a világ összes versenyzője és versenyzéssel foglalkozó embere előtt. Ugorjunk. Kristály a tankba, az autó nem gyorsul. Hogy a jóistenben tette bele? OK, biztos volt már, aki belógott a parc fermébe rosszalkodni egy kicsit, de azért ez nem olyan egyszerű. Aztán felrobban az autó, mert mint utóbb kiderül az elektromos áramkörbe jutva okozhat robbanást. Felvet néhány kérdést. Mit is csinál azonnal az autóversenyző, ha balesetet szenved és cselekvőképes maradt? Igen, áramtalanítja az autót, nem viccből kötelező kívül és belül is az áramtalanító az autón. Újabb kérdés, hogy is jutott elektromos áramkörbe a kristály, ha az a tankban volt? Ha meg a tankban kapott valahogy elektromos szikrát (ami szintén elég nehéz eset, egy versenytank ez ellen viszonylag jól van védve), akkor olyan mindegy, hogy van-e kristály, a benzin ugyanolyan szép nagyot szól. Az is vicces, hogy a szerelők viszik be az autót és találják meg a kristályt, semmi hatósági vizsgálat egy felrobbant versenyautó ügyében, megesik az ilyesmi, persze. Ja, a navigátor amúgy nem kiáll az út szélére beszélgetni, hanem mutatja az OK táblát és a mögöttük jövő meg sem áll, csak ha nem látja a táblát vagy SOS táblát lát. Na jó, tovább. Le Mans. Imádom azt a versenyt és nagyon lelombozó ahogy röhejessé teszik. Lábon mennek a versenyautók a kamion balesete után. Mert azokat amúgy teletankolva, rajtkészen szállítják ám. Meg egy szabotázs után semmi biztosítás nincsen, csak gurulnak és persze az utolsó pillanatban akarnak érkezni. Mindenesetre ilyenre még nem nagyon volt eddig példa, de gyanítom, egy ilyen utcai autózós akció azonnali kizárással járna. De bemennek, OK. Michel megfogja a szabotőrt a boxban (ami egyébként a kamiont ért újabb szabotázs után természetesen őrzés nélkül marad), de eszébe nem jutna a versenybíróságra menni vele, visszaadja a főnökének egy csípős megjegyzéssel. Ja és persze nem ellenőrzik le, csinált-e valami kárt, letudják annyival, hogy nem lehetett rá ideje. Hahó, kifelé jövet fogtad meg, fogalmad sincs, mikor ment be és magától jött ki, te szerencsétlen. Nem teljesen tiszta, mit is csinált a gumival, mindenesetre senki nem veszi észre a hibát, csak a versenyen jön ki. A verseny előestéjén a világ egyik legrangosabb pályáján egyébként csak úgy stikában lehet ám autózgatni humorból. Csukott szemmel, csak a lányka által bemondott százas táblák infójával. Igaz, kb egy másodperces késéssel mondja, de az mindegy. Külön szép az eszmefuttatás az árnyékosabb, ezért hűvösebb ívről, amitől gyors tud lenni. Az a két fok különbség nem hiszem, hogy többet érne az ideális ívnél, barátom. Mellesleg a mérnökök nem hülyék, ahogy a többi versenyző sem, mindenki tudja, hol a legjobb elfordulni, maximum nem mindig sikerül. A leánynak adott tanácsok amúgy nagyon hasznosak, kb annyit érnek, hogy kanyarban kanyarodj. Akinek ennyire alap tippek kellenek, az nemhogy egy top csapatnál Le Mans-ban nem mehetne, de a faluvégi szlalomon is erősen megmosolyognák.
Ja, a legnevesebb csapat versenyzői amúgy teljesen észrevétlenül el tudnak szaladni egy kis családi balhéra, aztán vissza és senkinek nem tűnik fel a csapatvezető hiánya sem. Ahogy a végén a versenyzők helycseréje sem. A kigyulladt versenyautóhoz siető tűzoltók természetesen teljesen hülyék és eszükbe nem jutna használni az autó tűzoltórendszerét (ami amúgy kívülről is indítható, szép nagy E betűvel van jelölve), de a benne ülő hölgyikének sem, aki pedig a kihámozása után bemutatott boxjelenetből ítélve nem sérült különösebben. Ja és az elején meghalt versenyző felesége egy pofonnal letudja a dolgot, hogy a konkurens velejéig romlott versenyző ölte meg a férjét. Mintha egy fagyit ejtett volna el miatta, semmi komoly. A végén persze mindenki örül, a rossz bűnhődik, a jó boldog stb. Na, nem szaporítom tovább a szót, szakmailag borzalmas, még az én elég hiányos tudásommal is.
Autós filmes mércével 10/4 pont, de az a 4 is csak a látvány miatt.

Felpörgetve

Ez az Indycar világáról akar szólni és még Stallonét is sikerült leszerződtetniük hozzá. Persze minden lehetséges realitást nélkülöz, a legjobb, amikor ellopják a kiállított versenyautókat és csapatnak egyet vele az utcán. Amellett, hogy vélhetően nem tele tankkal, rajtkészen vannak kiállítva az autók, elég valószínű, hogy utcán percek alatt hullanának darabokra, hacsak előtte nem terveztek egy útvonalat kizárólag tükörsima utakra. De az autók alatt felcsapódó csatornafedelek nagyon látványosak, tényleg. Sok baromság van benne, a sztori a megszokott amerikai műdrámás-szirupos semmi, de azért egyszer végül is nézhető ha nagyon unod magad.
Autós filmes mércével 10/5 pont.

Taplógáz

Rögtön a legelején kiderül, hogy ez egy vígjáték. És ha nem kell komolyan venni és ezt egyértelművé is teszik, akkor rögtön lényegtelen a szakmai része és nagyon jót röhögünk a filmen. Autózós jelenetileg persze hülyeség végig, de nem is akarja, hogy komoly vedd, ez nem arról szól. A poénok jók, a Sacha Baron Cohen által játszott meleg francia autóversenyző hatalmas telitalálat a tapló, ostoba zseniálisan versenyző Ricky Bobby szintén. Tényleg rengeteg jó poén van benne és kapunk mellé néhány látványos autózós jelenetet is némi versenyhangulattal fűszerezve. 
Autós filmes mércével csak 10/8 pont, mert nincs tele autózással, de amúgy ez egy jó kis film esti agykikapcsolásra, tudom ajánlani, ha valami könnyedre vágysz.

Verdák 1-2

Jó, csalok, ez nem igazi autós film. Animációs, de azért csak-csak az autóversenyzés a téma és minden szereplő autó, egyszer mind megnézzük. Az első rész eléggé gyerekeknek készült, kicsit sajnáltam is, mert a Pixar műhelyéből azért nem kevés felnőtteknek is szórakoztató mozi került már ki. De amúgy a gyerekemnek szívesen megmutatnám a filmet, aranyos, egyszerű, de ötletes történettel, szeretni való karakterekkel. A második rész kicsit elment a felnőtteknek is élvezhető irányba, de továbbra sem kell befogni a gyerek szemét közben. 
Autós filmes mércével csak 10/6, mert azért ez nem igazi autós film, de ha úgy nézzük, hogy mi az, amit a gyerek is és én is meg bírunk nézni, akkor 10/9 lesz rögtön, de csak azért, mert a Shrek nagyon elveri ebben a kategóriában:)

Kicsi Kocsi (régi sorozat)

Na jó, ezt csak a nosztalgia nézeti meg velünk, ez azért igazából gyerekfilm az érző lelkű Bogárral és az ő csodálatos képességeivel. Nagyon nincs mit minősíteni rajta, aranyos, mivel lényegében egy modern mese, ezért valóságot nem kell számon kérnünk rajta. Nagy kár, hogy a mi gyerekeink már nem igazán élvezik, túl régies megoldások vannak benne, de hát ez van.
Ezt nem tudom és nem is akarom pontozni, gyerekkorunk része volt, nem osztályozható.

Kicsi Kocsi - Tele a tank

Herbie újjáéled és sok év után újra elővették a sztorit. Bár látványilag nyilván javult a film, a sztori el lett rontva. Megpróbálták a felnőtt közönséget is megcélozni, ezzel szerintem elvesztették a gyerekeket is. Túl komolyra lett véve a figura és elveszett a bája az egésznek, még ha alapvetően egy vígjáték is a filmecske. Nézhető, de nagy varázsa nincsen, ahogy különösebb filmes értéke vagy igazán szép autós jelenetek sem.
Autós filmes mércével 10/ 6pontot tud.

Christine

Egy Stephen King sztori a gyilkos Plymouth Fury-ról. Váááh. Akár borzalmasan rossz is lehetne, de tulajdonképpen egész jól sikerült. A torz lelkű autóhoz torzuló lelkű, autójába betegesen szerelmes tulaj, a féltékeny Plymouth és az egészhez gyanakodva viszonyuló baráti társaság jól lett kitalálva és megvalósítva is. Nem kifejezett autós-száguldós mozi, mégis van néhány nagyon látványos jelenete, például a lángba borult Christine, ahogy vezető nélkül üldözi gazdája rosszakaróit. A történet autós filmes mércével jónak számít és minden idők legnagyobb ötlete, hogy a filmzene egy V8-as motor hangja minden egyéb aláfestés nélkül.
Autós filmes mércével 10/9 pontot tudok neki adni, mert mint film is egész jó, autótól függetlenül.

Fekete Villám

Orosz autós film, ilyet se sokat láttunk. A csóró moszkvai srác kap egy öreg, lelakott Volgát a faterjától, amiről hamar kiderül, hogy úgy mellékesen repülni is tud. A srác inkognitóban a város új szuperhőseként segít a bajbajutottaknak különleges autója segítségével, ami aztán szemet szúr egy gonosz milliárdosnak, aki ellentámadásba lendül hasonlóképpen átalakított Mercedesével. Nagyon gagyin hangzik, mi? Pedig tulajdonképpen nem rossz. Látványilag teljesen rendben van, ami azért egy orosz filmnél nem feltétlenül megszokott és a történet is egész jól lett összeszőve a kicsit sablon alapsztori ellenére.
Autós filmes mércével 10/8 pontot adok neki, többször is szívesen megnéztem.

Taxi 1-2-3-4

A Taplógázhoz hasonlóan ez is egy vígjáték és nem várja el, hogy komolyan vegyük. Ami így is van jól, mert a különlegesre barkácsolt 406-os Peugeot elég megmosolyogtató dolgokat művel, de szerencsére a folyamatos poénok emlékeztetnek minket, hogy milyen filmet is nézünk. Viszont amikor autózós jelenet van benne, azt komolyan vették és nagyon látványosan, ügyes kameraképekkel, jó vágásokkal rakták össze, így azért picit a benzinvérű szíve is megdobban. Külön kedvencem a második rész elején a ralis jelenet, nagyon aranyos lett, de azért a látványnak is adtak bőven és áldoztak arra is, hogy valódi raliversenyző páros játssza el a rövid epizódszerepet.
Autós filmet mércével 10/8 pont, többször is nézhető, de azért nem megyünk a falnak tőle.

Knight Rider 2000

A Knight Rider sorozatot direkt nem vettem bele a listába. Aki ismer, tudja, hogy elég beteges KR rajongó vagyok, nem azért, mert annyira jónak tartom (sőt, elég gagyinak tartom), hanem mert gyerekkorunk egyik nagyon meghatározó élménye volt a maga kis szánalmas valójában, mi úgyis csak a beszélő csodaautót fogtuk fel belőle. És legalább nézhető volt gyerekeknek is, nem voltak benne véres jelenetek vagy pszichopata állat szereplők. Na de erről ennyit, nézzük ezt a borzalmat.
A Knight Rider 2000 a sorozat vége után érkezett, megpróbálták meglovagolni újra a hullámot, de nem nagyon jött össze. Elveszett KITT varázsa, a sorozat kedves együgyűsége, maradt a gagyi történet és a nem túl szép technikai megoldások. Ebben tényleg nincs mit szeretni, egyszerűen gagyi, egy rendes autós jelenetet se sikerült bele összehozni, hogy legalább a látvány kárpótoljon.
Autós filmes mércével 10/2 pont és azt is csak azért, mert Hasselhoff annyira komikus figura, hogy egy félmosolyt elengedtem a keménycsávós megmozdulásai után.

Hazárd Megye Lordjai

Na ebből aztán teljesen mindegy, hogy a régieket, vagy az újat nézzük, mind ugyanazt nyújtja. Egy semmilyen sztori két kemény öklű unokatesóval és egy embertelen tempót diktáló Dodge Chargerrel. Ez is vígjátékosra van azért véve, de teljesen mindegy is, senkit nem érdekel, mi történik, a film nagy részét keresztben sodródva vagy ugratva töltő autó a lényeg, ami ráadásul önmagában is az autóipar egyik leggyönyörűbb remeke. Meg adnak hozzá egy, az adott kor igényei szerint jó csajt és kész. Ne lihegjük túl, ehhez csak azért írtak történetet, hogy a verekedős és autózós jeleneteket összekösse valami, tipikus bamba vigyorral bámuló nulla gondolkodást kívánó pihenős esti film. Annak meg tök jó.
Autós filmes mércével 10/8 pont, mint film nem nagy ügy, de a látvány nagyon ott van.

Ágyúgolyófutam trilógia

Megint egy vígjáték. A valóban létező félillegális autóverseny világába csöppenünk bele, sokat váltogatják a szálakat, minden érdekesebb versenyzőt megismerünk. Vannak benne egyébként szép autózós jelenetek, de mint film is élvezhető, tényleg jó poénokkal van teletűzdelve, remek karakterekkel. Autók ügyében meg adtak magukra a készítők, sok-sok különleges gépcsodával találkozhatunk benne, de ez annak is tetszeni szokott, aki nem benzinvérű. Persze limonádé amerikai akármi, de meg lehet nézni többször is, asszonnyal is akár. Mondjuk ha nagyon kemény autós jelenetekre vágyunk, ne ezt tegyük be.
Autós filmes mércével 10/7 pont, de mint film is megkaphatja ugyanezt a pontot.

Igen, sok kimaradt. Pl. nem írtam a Bullitt-ról, amiben az autós üldözések legnagyobb klasszikusa szerepel, mert amúgy ezt a részt leszámítva nem igazi autós film. Ahogy a Vissza a jövőbe sem például, hiába főszereplő a DeLorean. És még biztos van rengeteg, amit nem láttam, vagy kifelejtettem. Szóval ne tessék engem megkövezni, ennyi jutott hirtelen eszembe, ami említésre méltó valami okból.
Na jó, mégiscsak kötelező, itt a Bullitt autós üldözése a végére, nagy tanulságot ebből a posztból úgyse lehet levonni, ezek csak vélemények voltak, aztán egyetértesz, vagy nem :) Viszont ez az üldözés nem viccből klasszikus, ez zseniális, két meseszép autóipari műremek igazén jó pilóták kezébe rekord hosszúságúra hagyva.
Jóéjszakát :)