Említettem volt Bélát, aki megvette anno a nagyon szakadt Transportert, rendberakta, majd néhány hete ellopták az autót. Nos nemrégiben megkeresett, hogy ő bizony vásárol egy másik kisbuszt. Miután kicsit körbejártuk a kérdést és nagyjából egy keretet is meghatározott, javasoltam neki, hogy valami kicsit újabbat vegyen, lehetőleg minél elterjedtebb típust. És milyen autót mentünk megnézni? Mit gondoltok, egy 90-es évek beli Transitot? Egy T4-est? Egy Hiace-t? Ugyan már, egy 25 éves 207-es Mercit. Ha nincs meg a típus támpontként: ez az, amit leginkább piacokon látsz rogyásig pakolva zöldséggel, a végletekig szétrohadva és füstölve, de elvánszorognak nem éppen gondos gazdájuk alatt. Ja, interneten vagyunk, mutatok képet!
Nos, konkrétan ezért a példányért keltünk útra hárman a Marutiban a messzi Gödöllőre egy vasárnap délelőtt. Friss vizsgás, 8 személyes, 2,4-es szívódízel, szép, kitűnő műszaki állapotban, némileg borsos áron, de hát a jót meg kell fizetni, menjünk, csodálatos lesz, biztosan!
Megérkeztünk, egy idősebb házaspár és a fiuk fogadott minket. Amíg én az autót kezdtem átnézegetni, a kedves mama szó nélkül sztorizott Bélának, hogy mennyire jó autó, mennyire szerették, meg náluk már családtag stb. Aztán kiderült, hogy egy éve nem is mentek vele. Hát jó családtag akkor... Itt már kicsit néztünk, el is kezdtem jobban átnézni, mert az az autó, amit ennyire fényeznek, valahol mindig sántít. Az biztos, hogy felülről belenézve a motor tiszta volt és pöccre indult, szépen járt. Na de azért a Merci dízelek legendásak, az lenne furcsa, ha baja lenne.
Nézzétek a képet, szép az autó, nem? Dehogynem, nekünk is nagyon tetszett, ahogy átnyálaztuk a képeket, amikor megérkeztünk, ott virított a maga strandkorlátkék valójában, de szép autó, vegyük meg! Aztán átnéztem. A messziről szép rikító fényezés alatt ezer helyen hólyagosodik, sok helyen már ki is rügyezett a rozsda, össze vissza belejavítgatva körömlakkal, meghúzva, összefolyatva valami sötét anyaggal, a sárvédő fölött vastag gittréteg kettétörve, ez a fényezés nem sok jót rejt maga alatt. Alulról is sok rozsdafoltot láttam, közülük több ügyében biztos voltam, hogy rohad is, és sajna ezek a helyek közül több teherviselő elem volt. Kiszakadt porvédőjű gömbfejek éktelenkedtek, a motorból dőlt az olaj valahol elöl, talán főtengelyszimmeringnél, de szétszórta minden felé. A kipufogódob némileg rohadva, erősen kihasasodva, annak se sok van hátra, a váltóból is dől az olaj valahol. A gumik kukaérettek. Nem tettem mindent szóvá az eladónak, csak Bélának, az eladó azonban a kasztnihibákra csak azt szajkózta, hogy ennyi idős autó nincs rozsdamentesen. Amúgy van, de mindegy, ez akkor sem az az állapot, aminek a hirdetésben kinéz és aminek leírták. Béla amolyan mazochista fajta, még így is látott benne fantáziát (bár közöltem, hogy legalább százezret azonnal alkudni kell), menjünk próbaútra. Négyen ültünk az autóban, a tulaj fia vezetett. Az első métereken feltűnt az erőteljesen búgó diffi, meg mintha a fékből is jött volna valami hang egy rövid ideig. Az autóban új akku volt, akkor vették, hogy az állás után beinduljon, azonban én egy ekkora motorba erősen kevésnek tartok egy 75 amperórás akkut, télen megszenvedne vele. Pár perces autózásunk során szerencsére emelkedővel is találkoztunk. Szegény autó kettesben alig akart harminccal felmenni. Szerencsére ez már Bélánál is betette a kaput, így a próbaút után elbúcsúztunk. Ő ugye zenekarokat szállítana vele hosszabb távokon, ahol nem megengedhető, hogy képtelen legyen emelkedőn felmenni. Főleg, hogy elvileg kétszer ennyi embert és rakományt is vinnie kellene. Mindenesetre ettől függetlenül az autó távol volt a kitűnő állapottól, friss vizsga ide vagy oda, ez nálam a használható állapot kategória, a kitűnőtől odébb van. Az megint más kérdés, hogy ez a harmatos motor arra való, hogy a zöldséges átugorjon Ócsáról a gyáli piacra pár mázsa répával. Na arra rendben is lenne amúgy, mert megbízhatónak megbízható motorok ezek!
Na és akkor lássunk egy kicsit a kisbuszvásárlásról! Miért is szorgalmaztam az újabb típust? Azt azért nagyjából mindenki látja, hogy a kisbuszok közül majdnem mindnek van kisteher változata is (vagy fordítva, mindegy). Azt meg elmondom, bár sejthető, hogy ezeknek a műszaki alapjaik lényegében megegyeznek, ugyanaz a motor-váltó-futómű-fék-elektronika van bennük, ma némileg finomítják a kisbusz változatot, komfortosabb futúműhangolással, esetleg a hátsó rugók cseréjével, belül jobb zajszigeteléssel, igényesebb kárpitokkal, de alapvetően a két autó műszakilag megegyezik. Miért jó ez? A haszonjárműveknek benne is van a nevében a célja, hasznot termel, munkaeszköz. Ezért aztán a megbízhatóság sokkal fontosabb szempont, mint egy személyautó esetén, hiszen amíg szervizben áll, nem tud dolgozni. A céges haszonjármű vásárlások minden autógyártónak fontosak, hiszen jellemzően több járművet vesznek, ezek sokat futnak, a karbantartásokat és javításokat jellemzően márkaszerviz végzi. Ezért aztán igyekeznek is megfelelni az igényeknek és igen régóta előtérbe került a megbízhatóság kérdése. Bár természetesen megesik velük, hogy elromlanak, alapvetően egy rendesen karbantartott kishaszonjármű igen hosszú ideig működik komolyabb hiba nélkül, amik ezt nem tudták, azok elég gyorsan kikoptak a kínálatból. Na de a lényeg, hogy ugyanezt a kisbuszok is tudják, mivel ugyanaz van bennük. Viszont azt sem árt tudni, hogy azért ezt a megbízhatóságot ki is használják. Ezzel nincs is baj, ha megkapja a megfelelő karbantartást, akkor hadd menjen, azért van. Viszont azért az idő és a kilométerek megteszik a hatásukat a legjobb konstrukcióban is, ráadásul minél fiatalabb az autó, annál kevesebb az esély mindenféle maszek kendácsolt megoldásokra, amik jelentősen meg tudják nehezíteni egy esetleges hiba felderítését (mint pl amikor anno az Aleko javításkor kiderült, hogy az utastérbe a hűtőventillátorról hozta be az áramot az előző tulaj...). Természetesen egy régi autó is lehet gondosan karbantartott, felújított, csak azoknak meg is van az ára és nagyon ritkák. Az óraállást ugye feledjük el, az annyiszor volt tekerve, ahányszor nem szégyellték, és ezeknél már nagyon a belső tér állapota se sokat mond, hiszen 3-400ezret mind futott, az biztos.
De úgy tűnik, Béla is kezd így gondolkodni, mert most már újabb típusok felé kacsintgat... Meglátjuk, mi lesz belőle :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.