Na ez az utolsó családi autó, most már az enyéim jönnek majd, meg az emberek és az autós emlékek.

Az Escort volt az az autó, aminek a kiválasztásában már volt részem. Amikor elment a Toyota, már nagyban nézegettük az utódot, addigra szerencsére sikerült félretenni annyit, hogy az alsó kategóriából ugyan, de lehessen szemezgetni. Én nagyon kötöttem az ebet a karóhoz, hogy legyen egy 1,3-as Swift, azt ismertem pontosan, hogy sose romlik el, minden filléres hozzá és olcsó is. Fater, akit soha, de soha nem érdekeltek az autók közölte, hogy márpedig ő Suzukit nem vesz. Nézelődtünk sokfele, végül az Escort és egy Mitsubishi maradt a szórásban. 2010 januárját írjuk, kölcsönkértem egy barátom Skodáját, azzal mentünk nézelődni, megnéztük a Fordot, utána mentünk volna a Mitsut meglesni, de amikor hívtuk, közölték, hogy az már elment. Visszamentünk, és el is vittük az Escortot még aznap. 

1994-es évjárat szülötte, 1,6 16 szelepes motorral, elvileg 90 ló, klímás, szervós. Nem egy nagy extra, de alapvetően azért tud mindent, amit ma elvárunk egy autótól, még ha a formája kicsit idősebb is már.

Ezzel kicsit beégtem, én nézegettem át az autót, a magam kis félamatőr módján, de végül azért lett baja bőven. A belseje meseszép volt, ez a mai napig így van szerencsére. Amúgy minden mást kicseréltünk rajta. Már amikor megvettük volt baja, lefulladt, az alapjárata mászkált, nem akart menni néha. A próbaúton pont nem csinálta, de említett a srác,  hogy ez a baja. Nagy nehezen sikerült némi segítséggel megoldani a dolgot, meg kellett egy önindító felújítás is. Gurult közben, de folyamatosan voltak bajai, cseréltünk benne egyszer motort, mert zabálta az olajat, volt egy elég komoly villamosságis túlórázás rajta, de végre megjött az ereje és minden működött rajta. Másfél év múlva az első vizsgájára volt rajta egy közepes lakatosmunka, néha bele kell nyúlni szerelgetni, de azért viszonylag rendben van most már kb egy éve.

Ezt elég sokat vezettem, pont akkor vettük, amikor nekem nem volt már saját autóm (később aztán lett). Mivel eddigra autószerelő voltam, sok autót vezettem, és a középkategóriában szerintem jónak számít, kifejezetten jó vezetni, még ha nem is egy sportautó, de érezhető rajta, hogy a tervezéskor figyeltek, hogy a vezető és az utasok jól érezzék magukat benne. Ezzel voltunk koncertezni is, sok emberrel, sok helyen jártunk vele. Nagy szerelem sose lett, egy egész jó kis autó. Tulajdonképpen mindenki elvan vele itthon, de senki se rajong érte. Azért néhány érdekes történetben szerepelt, de azt majd később.

Nemsokára folytatom a saját retteneteimmel:)