15 éves voltam, kellemesen elmebeteg barátaimmal, Omlással és Sünnel örültünk az óév elköszöntének. Sün akkor volt asszem 16 éves, a jogsitól még messze járt, Omlás meg 13 volt, ő még messzebb. Ne de hát azért nekünk akkor is benzin folyt a vérünk helyén, még ha amúgy totál hülyék is voltunk az autókhoz. Erről elég annyi, hogy Sün reális tuninglehetőségként kezelte, hogy a 120as Skoda motorját felfúrjuk és Corvette dugókkal összerakjuk. Igen, azt se tudtuk, hogy nedvesperselyes motor, nem is öntöttvas blokkos. A Skoda egyébként a bátyja tulajdonát képezte. És vajon mit csinál egy 18-19 éves bátyus szilveszterkor? Hát nem otthon van. Nosza jött a remek ötlet, menjünk autózni a Skodával, ami egyébként hónapok óta állt. Első körben elbattyogtunk egy méretes kannával a benzinkútra, hozzunk bele benzint. Itt azért kialakult egy kisebb vita köztem és Sün között, aki ragaszkodott ahhoz, hogy régi autóba keverék kell (akkor még volt), én meg próbáltam meggyőzni, hogy az csak kétüteműbe kell. Nem sikerült, hoztunk keveréket, bár állítottam, hogy nem jó bele (na ebben legalább igazam volt). Beletöltöttük a járműbe, de az akku teljesen le volt merülve, toljuk be! Talán az eddig említettekből már eléggé nyilvánvaló, hogy természetesen a tolórajt mikéntjéről se volt sok fogalmunk. Magyarán az történt, hogy Omlás meg én veszettül toltuk a Skodát cirka egy kilométeren át, Sün meg indítózott, azaz fordította a kulcsot, mert természetesen az önindító meg se nyikkant. Az egyesbe be, kuplung rárúg verzió eszünkbe se jutott. Olyan húsz perc után Sün közölte, hogy bénák vagyunk és lassan toljuk, majd ő megmutatja. No így se indult be, ez talán nem nagy titok, mivel Omlás kollegának se volt sok fogalma a helyes megoldásról. Totál átfagyva, eléggé lelombozva visszatoltuk az autót a kertbe és mentünk baromkodni, mert ahhoz azért már akkor is jól értettünk.
Azért Sün bátyjától még kaptunk egy szép dicséretet, amikor kiderült, hogy megtankoltuk az autóját cirka 10 liter keverékkel.
A vicces, hogy ez a Skoda soha többet nem indult el. Nem a mi hibánkból,szerencsére kárt nem tudtunk tenni benne. Valami fityfasz elektronikai baja volt. Azért aki egy leheletnyit konyít az autókhoz, az tudja, hogy ebben a járműben túl komoly gond nem lehet, mégis el lett adva, mert nem indult. Egy környékbeli cigánycsalád vette meg. Nem tudom, mi volt a baja, de az biztos, hogy a vétel utáni napon már vígan ment az autó és még jó sokáig közlekedtek vele, mert amúgy nagyon jó állapotban volt. Kár érte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.