Aha, ezzel ki fogom verni a biztosítékot sok embernél. Tehát ide most hatványozottan igaz, amit a blog oldaldobozában is olvashattok, ez az én véleményem, nem szentírás.
Az autógyártásnak vannak igazán csodálatos időszakai. A hatvanas években még a vasfüggönyön innen is meseszép autókat tudtak rajzolni, egy púpos Wartburg, vagy a cabrio párja példának okáért kortalanul gyönyörű.

Aztán jöttek a hetvenes évek, az autók olcsóbbá válása, akkoriban már visszafogottabbak az autók, de azért még mindig érzéssel rajzoltak az urak a tervezőirodák mélyén, volt egy bája az autóknak.

Na és utána mi jött? Hát nekem a rémálom. A nyolcvanas évek második felétől a kilencvenes évek közepéig sikerült szerintem az autóipar legunalmasabb, legvisszataszítóbb termékeit összehozni. Persze, itt most a népautókra gondolok, mert a sportkocsik és luxuscsodák azért akkor is el voltak találva jellemzően. De amit a nép kapott, attól rosszul vagyok. Én nem tudom, hogy kirúgtak minden tehetséges tervezőt, esetleg megvakultak, vagy halálos fenyegetést kapott mindenki a BMW-től, hogy tervezzenek ocsmány retteneteket, de én egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy rengeteg gyár, akik pár évvel korábban még csinos, érzéssel rajzolt autókat alkottak, hirtelen elkezdtek olyan fantáziátlan semmiket kiköhögni magukból, hogy egy átlagos oviscsoport szebbet összehoz egy marék zsírkrétával.

Igen, tudom, nem mai szemmel kell ezekre nézni.  Ennyire nem is vagyok amatőr. Ne felejtsük el, hogy én pont azokban az években eszméltem, kattantam rá veszettül az autókra, amikor ezek megjelennek. Ráadásul előnnyel indulnak, hiszen a rendszerváltás környékén vagyunk, ekkortájt jelennek meg itthon az első nyugati autók. Ők voltak azok. És én bizony négy-öt évesen veszettül idegenkedtem tőlük, pedig de nagy szó is volt akkoriban egy kettes Golf vagy egy E Kadett. Én pedig rájuk néztem és már akkor is mérhetetlen unalmat árasztottak. Szokásom volt bekéredzkedni ismerősök autójába egy körre. Isten tudja, hány Polski, Trabant, Lada és egyéb szoci csoda ülésére könyörögtem be magam. A családban megjelenő kettes Golfba nem akartam beülni. Ránézésre megtestesítette az unalmat, a semmilyenséget.

Persze, annyiban csalok, hogy akkoriban abszolút nem értettem az autókhoz (ez talán ovisként elnézhető), csak tetszettek. Mert azt azért el kell ismernem, hogy műszakilag ezek mérföldekkel jártak a szoci blokk őskövületei előtt. Az valóban nagy áldás lehetett a szerencsés tulajoknak, hogy nem kellett már szívatóval játszani reggelente, nem kellett útszélén karbit és gyújtást állítgatni, megjelennek az első ABS-ek, hirtelen nem kellett egy fél műhelyt a csomagtartóban tartani, a benzinesek elketyegnek hét literrel és megjelennek a dízelek, amit korábban a Mercikkel azonosítottunk. Csak hát ránézni ne kelljen. Gondolom akkor valaki kitalálta, hogy ez rettenetesen modern. Mondjuk állítottak ilyet a szocreál építészetről is, csak attól még undorító volt. A kemény az volt benne, hogy ezt nem egy kattant autógyár hozta össze, hanem szinte mindenki, így lettek olyan csodák, mint például az

Opel Kadett E

a Fiat Croma (úristen, pedig ez ráadásul olasz)

a Renault 9 (érted, a franciáknál, akik arról voltak híresek, hogy szar autót gyártanak, de legalább szépet)

vagy az Alfa 33. (te jó Isten, ezt pár évvel előbb még Fiatnak se lehetett volna elsütni, nemhogy az Alfánál, akik zseniálisan gyönyörű formákat tudtak rajzolni a legtrágyább szemétdomb köré is)

Amúgy a keletieket se kellett ám félteni, elindultak ezen a vonalon ők is, hiszen ez a modern. Ők még megspékelték azzal, hogy műszakilag továbbra is elavult, sokat fogyasztó, megbízhatatlan technikával árulták őket. Így készült el mondjuk

a Lada Samara, az első Lada, ami nem dobogtatta meg a szívemet

a Skoda Favorit, ami a forma mellett fel tudta mutatni a világ egyik legrosszabb karbiját és totálisan olyan hatást kelt vezetés közben, hogy bármelyik pillanatban széteshet alattad

vagy a négyütemű Wartburg, aminél sikerült az autótörténelem egyik alapból is rettenetes formáját tovább rontani némi műanyaggal.

Na kívülről ocsmány, ez konstatáltam apró koromban, de belül csak jobb, nem? Azt hitted, mi? A fröccsöntött műanyag nagyon olcsó anyag. Jutott belőle bőven mindenhova, sikerül a kormányoknak teljesen idióta formát adni, minden sportosságot vagy vezetés élvezetére buzdítást eltüntetni. Műszerfalból kétféle létezett. Az egyik a simán fantáziátlan gagyi, amiről azt hiszed, hogy a józsefvárosi piacon hekkelte össze egy kóbor kínai, de nem, ez bizony gyári munka. A másik mánia a nagyon modernnek kikiáltott digitális műszerek megjelenése volt, na az rettenet menőnek számított, még szerencse, hogy nagyon gyorsan elfelejtették egy életre. És igen, gyerekszemmel is undorító volt, még KITT-ben sem szerettem, ezekben meg már ötévesen is iszonyat bazárinak hatott, mindig a mutatókra izgultam. Kedves olvasók, szörnyülködjenek velem egy kis fröccsöntött belső tér összeállításon:

A japánokat szándékosan nem emlegetem, mert ők egyrészt akkoriban kóstolgatják az európai piacot, másrészt bár ők is remekeltek ilyen plasztikszörnyekben, de valahogy nem lett annyira visszataszító soha az összkép. De azért ne feledkezzünk meg az üdítő kivételről, mert szerintem volt egy gyártó, aki tudott egy egész pofás autót rajzolni ezekben a vérzivataros időkben. A Ford Escort formája kifejezetten jól sikerült, nekem talán ez a széria jön be legjobban.

Na viszont volt egy autó, ami tényleg tudott szép és nagyon agresszív kinézetű lenni ezekben az időkben és asszem, hogy ez a szempár mindannyiunk agyába egy életre beleégett, akik akkoriban voltunk gyerekek. És szerintem mindenki vágyott is rá. Igaz, kicsit többe került, mind a fenti csodák, de megnyugtatott, hogy azért akadtak még tervezők, akik tudtak rajzolni, a kakukktojás pedig a...

BMW E30. És ma is szép, valljuk be...

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ennek a számomra rettenetes tíz évnek a termékeit sokan szeretik, sőt rajonganak érte. De szerintem nagyon sokan két okból: vagy ilyen volt a családban anno, vagy erre volt pénze első autónak és azt mindenki imádja, akármekkora kotvány (ld. az én Alekom). Mindenesetre én akkor is kitartok amellett, hogy ez az autóipar legocsmányabb korszaka, annak ellenére, hogy sok remek fejlesztés került beléjük, csak megkívánni vagyok képtelen őket. Nagyon örülök, hogy nem ez a trend folytatódott...