Szegény Lada tehát ment, de addigra négyen voltunk testvérek, dolgozott mindkét szülőnk, kellett egy autó mindenképp. A nagy család maitt adták magukat a kisbuszok, de a kapubeállónk iszonyatosan szűk, és a ház elhelyezése miatt nem is bővíthető, így a szélesség nagyon korlátozott volt. Szóval a mi családunk mérőszalaggal vett autót. Ezt a csodálatos Daihatsu Hijet 1000 típusú gépet apám egyik ismerősétől sikerült megvenni, némi nagyszülői kölcsön segítségével. (A kép csak illusztráció, nem találtam róla fotót, pedig biztos készült. A színe is ilyen volt, csak alufelni nélkül). Mind szerettük a Ladát, ezt pedig mind utáltuk. Apám nem mondta ki, de szerintem ő is. Az egész igazából egy teherautó. Három sorban szállít hat embert, vérre ment a harc, hogy ne kelljen a leghátsó sorba ülni. Hátul azt hiszem laprugós, mindenesetre kemény, mint a beton, két gyerekel hátul olyan szinten pattog, hogy a negyed órás Pestlőrinc-Gyál útvonal maga a kínszenvedés vele. Egy hosszabb túra simán inkvizíciós vallatási módszer lehetett volna, ha már a középkorban is forgalmazzák. A japán minőségtől távol állt, legalábbis kényelem ügyileg. Javítani nem nagyon kellett, de időnként csak úgy spontán kinyílt a hátsó ajtó. Ezt tovább rontotta, hogy a leghátsó üléssor pedig időnkét spontán hátrafelé feldőlt. Hála Istennek, ezt a kettőt sose tette meg egyszerre, de azért a lehetőség ott volt, és ez nem túl megnyugató. Unokatestvérem általi keresztségben szappantartónak lett elnevezve, ami igen találó név rá.

Ezer köbcenti amúgy nagyon kevés, az azért már egy Swiftet sem mozgat túl vehemensen, ide egyenesen légyfing volt. De mindegy,  hosszú távú utazásokra már csak a kasztni miatt is alkalmatlan volt, a keskeny, magas bódét már százas tempónál nagyon ijesztően lóbálja a szél.

Szerencse vagy szerencsétlenség, ez a rettenet nem sokáig szolgálta a családot, néhány hónap után apám hazafele elpilledt a volánnál és feltekerte egy villanyoszlopra. Gergő öcsémnek némileg fájt a lába, mert beverte, egyébként hálégnek mindenki sértetlenül megúszta, csak az autó lett totálkáros. Ez egyébként nem kis mázli, mert mint látható, semmi gyűrődőzóna nincs az elején, az eset sokkal rondább véget is érhetett volna. Az autó egyébként igen ritka darab, a roncsot alkatrésznek is csak hónapok után sikerült eladni.