Kicsit ugrálunk időben, mert vannak átfedések, de a családi autókon túl vagyunk, jönnek az enyémek. Ezekhez azért sokkal több élmény fűz.

Az Aleko volt az első saját autóm. 2007 augusztusában hoztam haza. Mint első autó, kivételes szeretetet kapott. Nagynéném egy kollegájának az apjáé volt. Az apuka meghalt, az autó eladósorba került. Nem sokkal előtte lett jogsim, aprópénzért akarták adni és épp akkor lett új munkahelyem, így esélyem is lett fenntartani. Sok jót nem hallottam a típusról, én meg nagyon nem értettem az autókhoz

.

Hasonlóképpen szakértő öcsémmel és akkori barátnőmmel mentünk le megnézni, nem sikerült beindítani. Egy hétre rá elsőéves szakmunkástanuló Omlás barátom és öcsém társaságában, valamint egy új akku és egy helyi szerelő segítségével beindult. A tulaj azt mondta, hogy mivel gondom van már most is vele, elvihetem ingyen. Ha tudta volna, mekkora szopás lesz még vele...

Technikailag: 1,5 literes felülvezérelt láncos motor (Moszkvics motoros volt), papíron közel 80 ló, a kasztni és a váltó se telitalálat, így elég lomha. Ötsebességes váltója viszont legalább volt. Érdekessége, hogy bár elsőkerékhajtású, a motor-váltó hosszában van beépítve, így elég erőteljesen orrnehéz.

Elöl kétdugattyús úszónyerges tárcsafék (ez speciel nem sikerült rosszul rajta), hátul dobfék. Elöl McPherson felfüggesztés, hátul merev hidas futómű panhard rúddal megtámogatva.

Igen gazdag műszerezettség, fordulatszámmérő, töltésmérő, pillanatnyi fogyasztásmérő és persze a szokásos vízhőfok, benzin, sebesség, kilométer, napi kilométer számláló.

Hazavittük, fék és önindítóproblémái voltak, azokat megoldotta egy szerelő, én meg használni kezdtem. Szinte folyamatosan volt valami baja, szép lassan muszáj volt egy kicsit megtanulnom szerelgetni. Elég sok segítséget kaptam Szonda Gyuritól,az Aleko Klub elnökétől, szétbontottam két teljes autót alkatrésznek, plusz elhoztam két kisbusznyi plusz cuccot hozzá, és szükség is volt nagyon sok mindenre. Nem mennék bele minden javításba, motor, futómű, fék, kasztni, volt minden, aminek baja lehet. Egyszer összetörtem (erről majd bővebben egy külön posztban). Két hónap alatt szanaszét rohadt körülötte, elég drága lakatolás következett, majd Omlással lefényeztük. Na ahhoz nem értettünk. Csúnya is lett. Erőteljesen.

Kapott alufelniket, fehér indexeket, sportkipufogót, egy Ford V6os karbit, amivel nem csak jobban ment, de kevesebbet is ivott, a vége felé belekerült egy Manta sportkormány, egy kagylóülés és hárompontos öv is. Volt benne egy egész jó kis zenecucc is, kicsit próbáltunk szépíteni a belsején is.

Ez volt az első autóm, és az első autóját szinte mindenki nagyon szereti. Én is így voltam vele. Pedig igazából nem szolgált rá. Ha hideg fejjel visszagondolok rá, egy rettenetesen rossz autó volt. Állandóan baja volt, rohadt, különösen kényelmes nem volt, lomha, lassú volt, sokat ivott. Persze volt egy tipikus szociautó fílingje, amit azért lehet nagyon szeretni. Meg rengeteg hely volt benne, olyan nem volt, hogy ne férjenek be a cuccok.

Tipikusan az az eset, hogy szerettem és ezért védtem mindig mindenhol, hogy igazából milyen jó kis autó ez. Persze sose volt az, de szerettem és ez fontosabb volt.

Nagyon sztorizni nem állok neki, mert asz egész estét program lenne, majd előjönnek szép apránként. A lényeg, hogy a rengeteg bosszússág mellet tulajdonképpen egy életérzés egy régi szoci autót birtokolni és használni. A maga rettenetesen egyszerű, elavult mivoltában mégis szerethető és hozzád tartozik. Néha a pokolba kívánod, de amikor megy, akkor kicsit kiemelkedsz az átlagautós forgatagból és ezt élvezed. Mivel már ezerszer szétszedted és összeraktad, minden porcikáját ismered, mint egy gyereknek. Ismered a bajait, egy idő után az út szélén szinte mindig össze tudod rakni annyira, hogy hazáig eljöjjön. Rengeteg barátnővel való összeveszés alapja volt, rengeteg pénzt elköltöttem rá, de szerettem végig.

ÉS hogy miért lett vége akkor mégis? Egy hónappal egy motorcsere után nyaralni indultunk a barátnőmmel, az autó még Pesten megadta magát, elköszönt a nemrég belerakott motor. Ott kiborultam, elegem lett, hazavontattuk és meghirdettem párezer forintért. Elvitték, vérzett a szívem, de tudtam, hogy így nem mehet tovább. De a végén még egyszer bosszút állt. Erről és arról, hogy mi jött utána, majd később...