Ezen poszt főszereplőjének gazdáját nem nevesítem. A tulaja és a bátyja is nagyon jó barátaim. Az abszolút lenézett nulla preztízsű Maruti ő általuk lett ikon a környéken. Hogy miért, az viszont most titok marad. Mindenesetre ebben az autóban minden megtörtént, ami egy autóban megtörténhez jó és rossz értelemben egyaránt. Amikor a jelenlegi tulajához került egy tip-top kisautó volt. A nem túl kímélő használat alatt nagyjából minden kasztnieleme sérült, a motorja elkezdte zabálni az olajat, a féltengelycsuklók halottak voltak, ami lehetett döglődött benne. Így egyszer csak érkezett egy donorautó mellé. Nosza jött is a nagy ötlet, hogy cseréljük ki a motort arra, ami abban van. A drága tulajdonosok előtte eljátszottak a gyújtáskábelezéssel, minek okán nem indult be többet, de szerencsére nem is jelölték össze a kábeleket, így nem is tudtuk, melyik hova való, egyenként neki kellett volna állni molyolni. De ne rohanjunk ennyire előre. Én ugyebár napközben a munkahelyemen tengődök, így csak hétvégén vagy este érek rá szerelni. Egy motorcsere azért nem öt perc még ebben sem, bármilyen egyszerű, főleg, hogy még a donorból is ki kellett műteni a cseremotort előbb. Nem akartunk várni hétvégéig, így azt beszéltük meg, hogy meló után átmegyek egy este és nekiesünk. Ez volt a szülinapom előestéje. Este fél 7 körül érkeztem meg szerszámokkal telerakott Celicával és nekiestünk. Két pizza, egy raklap kávé és kóla segítségével próbáltunk megbirkózni az éjjel nehézségeivel. Berohadt csavarok, szétgyilkolt menetek, embertelen olajos lerakódások és a homokban szerelés nehezítette a dolgunkat, de éjfélre kinn volt a motor a donorból és a használós autóból is. Gyorsan fel is töltött a jóképességű cimbora egy képet a facebookra, amin a két motorral pózolunk, "Boldog szülinapot, Pipi" cimkével. Na innentől kezdtünk igyekezni, hiszen másnap meló volt. Zsiráf nélkül, kézzel emeltük ki-be a motorokat, de haladtunk, ahogy tudtunk. Végül fél négy körül minden a helyén volt, az autó összerakott futóművel, feltöltött váltóval várta a rajtot, csak épp elindulni nem akart a Jóistennek sem, hiába szenvedtünk a kábelezéssel. Egy éberebb pillanatomban talán nekiálltma volna végigmérni a gyújtásköteget, így egy "Vidd el a faszomba egy villamosságishoz" felkiáltásra futotta tőlem, majd hajnali négykor beültem az autómba és eltakarodtam haza, hogy aludjak két órát meló előtt. El is vitték a villamosságishoz, és sose tudtam meg, mi is volt a baja, de ők is egy hétig játszottak vele, mire jó lett. 
Azóta egyébként kicseréltük rajta a két féltengelyt, az ajtókat, üléseket stb, úgyhogy mostanra újra kezd autószerű lenni. 
A kicsi és nem túl értékes autó kapott egy testvért is néhány hónapja, Norbi barátunk vett egy szürke Marutit, amit azonban az elmúlt hetekben elloptak sajnos, azóta is értetlenül állunk előtte, hogy kinek és mire kellett szegény kisautó. Mindenesetre épp ma volt egy hülyülős éjszakánk és a sok baromkodás közepette felajánlottam Norbinak, hogy megmutatom ezen az autón, hogy lopták el a kocsiját. Tört nekem egy darab kerítésdrótot, majd kb 15 másodperc múlva nyitva volt az ajtó, pedig nagyon nem szakterületem az autólopás. Szóva la zárban ne bízzatok, az ennyit ér. Amúgy a tulaj azóta is szidja az anyámat, mert az ajtdíszléc visszarakása közepesen ittas állapotban a sötétben nem lett tökéletes :D