Van egy remek cimborám, Béla. Foglalkozását tekintve katonatiszt, ami biztosít számára egy egész elviselhető életszínvonalat. Sőt, még félre is tud tenni. Egy szép napon pedig úgy döntött, ezen félretett összegből ő bizony vesz egy autót. Ő maga is énekelt egy zenekarban (egy időben én is játszottam benne) és jóban volt sok másikkal is, így főleg a zenekari szállítások miatt kisbuszban gondolkozott. Első ötlete egy Barkas volt, majd módosította T3-as Transporterre. Ki is nézett egy mérsékelten bizalomgerjesztő darabot, amit valami apróért árultak a Balatonnál. Első alkalommal nem sikerült elindulni, mert az Aleko megvétózta az ötletet, aztán mire összekalapáltam, már késő volt. De másnap semmi nem állhatott utunkba, az akkor asszem öt éves Odit (róla később bővebben) behajítottam a gyerekülésbe, Béla a jobb egybe, Road CD a lejátszóba és nyélgáz Balatonig. Megérkezve egy igen siralmas állapotú járművel találtuk szemben magunkat. Odi első szava az volt, hogy "Ugye nekem nem kell beszállnom abba az autóba?" Ömlött belőle az olaj, gyenge volt, kívül belül lelakva, a váltója külön kihívás volt, minden alkalommal, ha eltaláltunk egy fokozatot, örömtáncot jártunk. Fék volt rajta mondjuk. Bár minden volt, csak jó nem, Béla az eladó tenyerébe csapott és a valóban alacsony vételár kiegyenlítése, valamint két flakon olaj megvétele után elindultunk haza. Hamar kiderült, hogy sok olaj fog kelleni bele, szabályosan ömlött belőle, folyamatosan töltöttük utána. És nem nagyon akart indulni soha, mindig be kellett lökni. Aztán úgy Veszprém magasságában nem indult el többet. Fél óra tologatás, húzás, szenvedés után végül kötélre tettem és az Alekoval elvontattam az M7-esen hazáig. Valószínűleg az tett be a motoromnak, de már sose tudom meg, de logikusan végiggondolva 100-as tempóval elvontatni egy, az enyémnél másfélszer nehezebb dögöt olyan 100 kilométeren át, nem egészséges :)
A műhelyben szétkaptuk, motorcsere segített rajta. Meg aztán később még egy, azzal már teljesítménye is lett. Tulajdonképpen mára egy egész jó autó lett, csak szerintem a tulaja se meri kiszámolni, mennyibe van neki, kapott a már említett két motoron kívül egy üléskárpitozást, teli fényezést, új kormányművet, két garnitúra gumit, felniket, rengeteg elektromos, fék, futómű, váltójavítást. De egy ideje jó és megy :) A kép más a mostani állapota, ennél sokkal, de sokkal rosszabb volt :)
Ja, ezt vezettem ám én is sokat, mert szállítottam vele Béla megbízásából zenekarokat (hú de gengszteresen hangzott ez így:D), erről írni kéne egy használttesztet, lehet, hogy meglesz, van mit mesélni róla :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.