Autóbuziságom története

Tóni bácsi az autószerelő suliban volt a tanárunk. Amolyan igazi régi vágású nagydarab, kicsit tahó, jó humorú autószerelő. Őszintén szólva az újabb típusokban nem volt nagymenő, ő maga mondta, hogy egy ilyen öthengeres motorral ő nem tudna mit kezdeni. Amiben persze semmi új nincs, hiszen az Audi cirka harminc éve használja, de ez más kérdés. Gyanítom, az öreg azért kicsit túlzott amúgy ezzel, ugyanis pontosan azért tartottam jó szakembernek, mert bármiről pillanatok alatt felismerte, hogy is működik. A régi szoci típusokban nagymenő volt, minden típus minden kis csavarjához volt egy trükkje. Nekem akkoriban az Alekom volt, amire egyértelműen kijelentette, hogy akkora szemetet keveset termelt ki magából az autóipar. Ebben amúgy lényegében igaza volt, de persze ott és akkor én ezt nem fogadhattam el :) Amúgy mindenki autójára közölte szinte, hogy az egy szar, talán Andris barátunk négyes Golfjára nem, ha jól emlékszem. Ő amúgy egy E Kadettel járt. Na az volt az az autó, amit soha nem bírtam megérteni, mit szeretnek benne. A világ egyik legjellegtelenebb, unalmasabb autója, még ha ki is megy a világból, elképzelni nem tudtam, hogy egy autókat szerető, autókkal foglalkozó ember hogyan veheti meg. 
Tóni bácsi nagyjából három szerszámmal dolgozott. Kalapács, pajszer, vágó. Ezzel a hárommal a dolgok nagy részét meg is oldotta. Mondjuk nem mindig jött össze neki. Az osztályunkba járt a suli szakácsa, aki egy öreg Renault-val járt. Ennek volt némi baja, nosza szétkapták a motort. Az öreg ügyesen nekifeszült az ötkilós kalapáccsal, azzal a lendülettel el is törte az egyik hengerhüvelyt. Amúgy a motor összerakása (mármint kicserélt hüvellyel) után az autó nem javult meg, de az más kérdés. 
Az iskola saját műhelyében voltunk gyakorlaton, szóval lényegében nem csináltunk semmit, mert autó sose jött be. Nem is volt egy rendes csavarhúzókészletünk sem, viszont volt egy kb háromméteres polc, ami a dicső "Pajszerok helye" feliratot viselte. Semelyik másik szerszám nem kapott ilyen kitüntető figyelmet nála, bár sose értettem, miért kellett ezt odaírni, egy másfél méteres tízkilós vasdarab azért nem kallódik el olyan könnyen. Ezen szerelme okán amikor Pityuval kezdtem dolgozni, és kiderült, hogy őt is tanította Tóni bácsi, a pajszert néhány nap alatt át is kereszteltük Tóninak. Így már nem csak a nagykalapácsnak volt neve (gyengébbek kedvéért: Samu). Amúgy Pityu megmutatta neki a Trabantját, amikor odajárt. Megnézte és közölte, hogy hát én azt hiszem magának már nem sok újat tudok mondani. 
Rendkívül kedves stílusban működött. Ha például valami olyat kérdeztél vagy csináltál, ami nem volt teljesen meggondolt, azt nemes egyszerűséggel a "Maga egy fasz" mondattal nyugtázta. Igaz, időnként kiderült, hogy nekem lett igazam, de az mindegy. Szerette kicsit színezni a tanítást, ilyenkor használt igazi proli hasonlatokat. Mint például a túlmelegedő gyújtótrafóra a "Lépsz le a ribanctól, mert jön haza a faszija, tépnél mint a gép, indítasz de nem indul, a kurvaannyát, hát mi a geci lehet vele?". Vagy a fékszervó vákuumjára a "Amikor már szív, mint az állat, tudod, mint egy jó kurva, de úgy, hogy a karodat már letépte a vákuum, na akkor jó bazmeg". 
Amúgy nem gyengén volt gépbuzi, mezőgazdasági gépeket és munkagépeket gyűjtött a tiszai telkén. Nagyiparban, rengeteg volt neki. Az egyik legszebb, azóta is emlegetett vásárlása volt, amikor vett magának egyben (!) kilenc Zukot és egy Barkast. Namármost meg ne kérdezzék, hogy ez mire volt jó neki, mert ő maga sem tudta, de megmutatta nekünk Google Earth-ön a Zukjait. A vicces rész az volt, amikor jelezte az előző tulaj neki, hogy illene átírnia őket. Valahogy elsikálta és nem kellett kicsengetni több, mint félmilliónyi átírást. Egyébként a nagydarab, kicsit tahó Tóni bácsinak diplomája, természetért dobogó szíve és segítőkész lelke volt. Az iskola sok más tanárával ellentétben hozzá akármikor odamehettem akármilyen szofisztikált problémával, megpróbált segíteni. Az Alekoban is, és később a hónapokig rejtélyesen döglődő Escortban is. Amikor az iskola nagy komputer és autóelektronika guruja, az elméletben mindent nagyon jól tudó Ács tanár úr az összes műszerével hozzá se tudott szagolni az autóhoz, akkor Tóni bácsi kapcsolási rajzokat nézegetett, injektort elemzett és adott három tippet. Köztük volt a jó. Amikor kellett egy reszelő, mert az autóm a parkolóban állt az Örsön és nem tudtam rátenni a frissen vett karbit, de a régit eladtam, akkor adott. Én meg elfelejtettem visszavinni.
Az iskola vezetése és számos tanára nem szerette őt, szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek bélyegezték és háttérbe szorították, egyre kevesebb órát kapott. Habár nem egy alkalommal valóban kicsit barbár módon állt hozzá a dolgokhoz, és rengeteg olyan kis fogást mutatott, amik egyáltalán nem szabályosak és közölte, hogy "Ha meg merészelik mondani bárkinek, hogy ezt én mutattam, azt is letagadom, hogy láttam magukat", ettől még ő és kollégája, akivel jóban is voltak, a nála jó húsz évvel fiatalabb (fura is volt magázni) Srankó tanár úr voltak ketten, akik valóban autószerelést akartak tanítani és értettek is a dologhoz gyakorlatban is. 
Ez gyönyörűen megmutatkozott egy szerkezettan dolgozatnál. Karburátort kellett rajzolni. Sose voltam nagy karbi guru, de öreg szoci autónál elengedhetetlen, hogy valamennyire képben legyen vele az ember és kénytelen szét is szedni jópárszor. Én is megtettem. Lerajzoltam, majd alig kaptam rá pontot. Amikor ezt szóvá tettem, a betegesen precíz, elméletben rendkívül magasan képzett Faragó tanár úr közölte, hogy az így nem működik, mert egy fúvókát nem az úszóház legaljára rajzoltam. Elvittem a dolgozatot Tóni bácsinak, mondom, nézze már meg. Azt mondta, teljesen rendben van. Mondom szerintem is, de alig kaptam rá pontot a Faragótól. A válasz rémesen egyszerű volt: Azért bazmeg, mert te láttál már ilyet szétszedve, ő sose.