HTML

Autóbuziságom története

Vélemények, tapasztalatok, érzések, emlékek, azaz közös életünk, enyém és az autóké. Az írások szubjektívek lehetnek, az én személyes véleményemet, tapasztalataimat írom le bennük (ez alól kivétel a konkrét tényeket állító cikk, ott ellenőrzött dolgokat írok csak le)

Friss topikok

  • Ződ2000: A blog tök jó, de ha megengeded tennék 1-2 javaslatot (ha zavar úgyis ki tudod törölni), Először ... (2015.09.15. 21:55) Sírig tartó szerelem?
  • Pipi: sanszos, hogy én voltam, de irreálisan sokat kértél érte sajnos (2013.12.30. 22:24) Requiem egy álomért
  • BobaNorbi: Hát ebben sok igazság van. Fantáziátlanság volt a köbön, de az Escort tényleg klassz, én is szemez... (2013.12.08. 14:10) Jajj, az a borzalmas tíz év
  • BobaNorbi: jól megcsináltuk akkor :D Az XC70 nagyon szép *.* (2013.11.24. 14:53) A márkanáci
  • BobaNorbi: Jaj de nevettem a volvós résznél, majdnem a torkomon akadt a kaja xD (2013.11.19. 19:34) Az elit

Címkék

1.5 (1) 1.6 (1) 1000 (1) 120 (2) 126 (2) 1300 (1) 16V (1) 2.0 (2) 2000 (1) 21011 (1) 2141 (1) 33 (1) 3s-ge (2) 5 (1) 605 (1) 80 (1) 800 (1) 9 (1) 90 (1) adatok (1) akku (1) aleko (4) alex (1) alfa (1) állapot (1) alto (1) astra (1) átverés (1) audi (2) autó (2) auto (1) autóbuzi (1) autóépítés (1) automata (1) autópálya (1) autósiskola (1) autószerelés (1) autószerelő (4) autóverseny (1) autóversenyző (1) bácsi (1) bajnok (1) baleset (3) béla (2) benz (1) benzin (2) biztonság (1) bmw (6) borzalom (1) buick (1) bukócső (1) bukólámpa (1) buktató (1) buli (1) cabrio (1) celica (7) chituning (1) corolla (1) crash (2) croma (1) csattanás (1) csonka (2) daewoo (1) daihatsu (1) dellorto (1) direkt (1) dízel (2) e30 (1) efi (1) éjjel (1) eladó (1) élmény (1) első (1) emlékek (1) építés (1) escort (2) extra (1) extrák (1) f (1) fa (1) favorit (1) fékbetét (1) fényező (1) fiat (1) Fiat (2) fiesta (1) fogyasztás (3) ford (3) frt (1) full (1) furgon (1) fűtő (2) futómű (1) gáz (1) golf (1) gt (1) gyuri (1) használ (1) haszonjármű (1) helyszínelés (1) hengerfej (2) hiba (3) hijet (1) (1) hungaroring (1) ignis (1) intro (1) iskola (1) ittas (1) ityu (1) játék (1) javítás (1) józan (1) judy (1) kadett (1) kalapács (1) kamu (1) karburátor (1) kényelmes (1) keverék (1) kis (2) kisautó (1) kisbusz (2) kisteher (1) kizashi (1) koccanás (1) kompresszor (1) kurva (1) lada (3) lexus (1) limuzin (1) lopás (2) lpg (1) mágnes (1) marci (1) marco (1) márkaszerviz (1) maruti (2) matchbox (1) matiz (1) megbízható (1) megbízhatóság (1) mercedes (3) michelisz (1) miert (1) miskolc (1) model (1) moon roof (1) mosás (1) moszkvics (1) motor (1) motorcsere (2) motorsport (1) műhely (2) múlt (1) munkahely (1) narancs (1) nepper (1) nero (1) nitro (1) norbert (1) norbi (2) Öcsi (1) omlás (3) önindító (1) opel (3) orosz (1) összerakás (1) pajszer (1) passat (1) peugeot (1) piszkor (1) pityu (1) Polski (2) polszki (2) pony (1) prémium (2) punto (1) rali (1) rally (2) rallye (1) régi (1) renault (1) Renault (1) rendőr (1) részeg (1) riasztó (1) ricsi (1) riviera (1) romeo (1) samara (1) samurai (1) sedan (1) skoda (3) sofőr (1) sportautó (1) sportgyertya (1) sportkipufogó (1) sportos (1) st (1) strici (1) subaru (1) suli (1) sün (2) suv (1) suzuki (2) swift (2) szállítás (1) szappanos (1) szappantartó (1) szedán (1) szerelem (4) szerelés (1) szerelő (1) szerviz (3) szilveszter (1) szlalom (1) szoci (1) szovjet (1) szűrő (1) tábla (1) tabletta (1) takarékos (1) tanuló (1) teljesítmény (1) típusok (1) tolvaj (1) tóni (1) törés (1) toyota (3) trabant (1) transporter (2) tuning (1) túraautó (1) turbó (1) új (1) vágó (1) váltó (1) vásárlás (3) vb (1) vectra (1) verseny (2) versenyautó (1) vezérműtengely (1) vezetés (1) vezetési (1) világbajnokság (1) vitara (1) vizsga (1) vizsgabiztos (1) volkswagen (1) volvo (1) VW (1) vw (1) wagon r+ (1) wartburg (1) weber (1) wtcc (1) zenekar (1) zengő (1) zetec (1) zoli (1) zsiguli (4) Címkefelhő

2013.11.16. 09:44 Pipi

Az elit

Már az előző posztban volt róla szó érintőlegesen, de most kicsit kitárgyalnám a prémiumautók szegmensét. Ez nyilvánvalóan az a kategória, amiről a többségünk csak álmodozhat és sose lesz ilyenje. Persze épp ettől prémium, különben népautónak hívnánk. Ma már szinte minden gyártónak van egy csúcsmodellje, amit előszeretettel sorol be ebbe a szegmensbe. Ez kb ugyanannyira reális, mint amikor a hifigyártók a legdrágább termékükre rásütik a "high-end" jelzőt. Attól, hogy náluk ez a csúcs, plusz drágán adják, még nem lesz prémium valami. Ez a kategória olyan, mint a vevői. Egy szűk elit réteg, ami csak kevesek számára elérhető és sose érti meg az ember, amíg nem tapasztalta.

Alapvetően kényelmes, jól felszerelt és elegáns, szép autót elég sokan össze tudnak hozni, ki jobban, ki rosszabbul. Adott volt az idők kezdetén a Mercedes és a BMW. Mindig is a tehetős rétegnek gyártottak drága, igényes autókat, az adott kor igényei szerint. Aztán a nyolcvanas években megérkezett melléjük az Audi és egy szép német triumvirátus alakult ki. Igazából szerintem ez a hármas fektette le a modern kori prémiumautó szabályait. Anno elég volt egy erős, kényelmes, elegáns négykerekűt összehozni, hiszen az alsóbb szegmensekben azzal voltak elfoglalva, hogy kielégítsék az egyre növekvő autóigényt. A nyolcvanas évek fröccsöntött műanyag belű, fantáziátlan formatervű borzalmai között (erről majd máskor részletesebben is szörnyülködök) igazából csak pénz kérdése volt egy igényesebb, mutatósabb valamit összehozni. Aztán persze nőttek az igények és egyre pofásabb, kellemesebb anyagokból készült, ergonomikusabb autók kezdtek születni minden kategóriában. Csak idő kérdése volt, mikor érzi úgy a többi gyártó is, hogy nekik is kell egy szelet a nagyon jól jövedelmező felső kategória hasznából. Persze látva a kisebbek fejlődését, a három elit még időben kapcsolt és mindig néhány lépéssel a többiek előtt tudtak járni. A BMW E30 ugyan sokkal igényesebb kortársainál, és kapható volt ugyan bőrrel, szarrá extrázva, rengeteg szinte alap felszereltségű van belőle, érezni rajta, hogy drágább volt, mint egy Kadett, zseniális belső megoldásai és agresszív tekintélyt parancsoló kiállása van, de alapkivitelben annyira nem ordít róla, hogy egész más ligában. Az utána jövő széria, az E36 már kívül belül olyan eleganciát áraszt, hogy még ma is, amikor a dizájnja és a műszaki megoldásai felett eljárt az idő, érezzük rajta a felsőbbrendűséget.

BMW-E36 (1).jpgÉkes példa a próbálkozásra a B Omega az Opeltől. Épp ennek a BMW-nek a modellciklusa vége felé rukkoltak vele elő a villámosok és célzottan felső kategóriás autót akartak csinálni belőle. Bár maga az autó nem sikerült rosszul, még egy BMW dízelmotort is vettek bele. A legkisebb erőforrás 2 literes benzines volt, de kapható volt akár 3 literes V6-ossal is. Hátsó kerék hajtású volt, nagy, elég jó felszereltséggel, tulajdonképpen még csak nem is csúnya. Ráadásul a német triumvirátushoz képest nagyon olcsó és fillérekből szervizelhető volt. Mit gondoltok, hány vevőt vihetett el a nagy hármastól? Gyanítom, hogy egyet sem. Ennek igazából két oka volt. Az egyik a sznobizmus, ami bizony ezekben a körökben gyakorlatilag alaptartozék. Az Opel egy olcsó, nem túl igényes, egyszerű tömegautókat gyártó márka, ha valaki meglátja a körbe zárt villámot a tükörben, nem siet a külső sávba, nem éppen annak a jelképe, hogy bejött az élet. A másik, hogy eddigre a nagyoknál már lényegében nem kielégítették az igényeket, hanem támasztották azokat. Elkezdtek olyan extrák kerülni az autókba, amik élő embernek nem hiányoztak, amíg ki nem ötlötték őket. És persze mivel észnél voltak, folyamatosan eltalálták (vagy diktálták, ki tudja) az akkori trendeket, az autóik már látványosan modernebbnek, komolyabbnak tűntek a középkategóriánál és ez nem puszta ígéret volt, az autó tudta is, amit ránézésre kinéztek belőle. Gondoljunk csak bele, az Omegával egy évben jelenik meg a BMW E46. Ráadásul valamivel kisebb kategória az Opelnél, hiszen csak egy hármas. A bajorból árad az elegancia, a felsőbbrendűség, amíg az Omegán látszik, hogy lenni akar valaki, de igazából olyan, mint amikor egy utcaseprőre ráadsz egy öltönyt.  Meg tud benne jelenni, megköti a nyakkendőjét, de látszik rajta, hogy neki nem ez a hétköznapi viselete, teljesen idegen tőle, egy bank karácsonyi partiján azonnal kibukik, hogy köze nincs ezekhez a körökhöz. 
800px-BMW_E46_front_20080328.jpg

opel_omega_b_05.jpg

Egy prémiumautónak nem elég egyszerűen jónak és kényelmesnek lennie, ezt mára szinte minden autó tudja. Ma egy Fiesta felszereltsége ezerszer komolyabb, mint tizenegynéhány éve a királykategóriásoké volt. Igényes anyagokból, fantáziadús, ergonomikus belsőket terveznek. És mindezek ellenére, egy tizenöt éves Mercit sokkal komolyabbnak látunk, pedig ez talán a stuttgartiak legkevésbé sikerült modellje.

800px-1998-1999_Mercedes-Benz_E_240_(W210)_Elegance_sedan_(2011-11-17)_01.jpg

Ezeknek az autóknak kell tudniuk néhány nyilvánvaló dolgot. Nagynak, kényelmesnek kell lenniük, hiszen hosszú utakra is sokat használják őket és fontos, hogy ha az utazó vezeti, akkor is a lehető legkipihentebb, frissebb állapotban szálljon ki. Erősnek és gyorsnak kell lenniük, sokat mennek autópályán, nem feltétlenül a szabályos kereteken belül, de nem ritkán kitévednek a korlátozás nélküli német pályára is, ezért egy mai, magára valamit adó prémiumautó eléri a 250-es sebességet, ahol az elektronika végül gátat szab a száguldásnak. És ha bekövetkezik a baj, óvja meg a tulaja életét, a lehető legbiztonságosabbnak is kell lenniük. Legyen csendes, még akkor is, ha dízel, de azért pont annyi hangja legyen, hogy amikor az ember odalép neki, akkor éreztesse a benne szunnyadó elemi erőt. Persze kell neki egy szép és elegáns, tekintélyt parancsoló külső is. Ez idáig igazából nem lenne kivitelezhetetlen másoknak sem. Ami azonban magasabbra emeli őket, az a részletekben rejlik. Amikor beülsz egy elit és egy átlagos autóba, elsőre sokszor meg sem tudod fogalmazni, mi teszi annyival minőségibb érzésűvé a nagy tesót. Aztán ha elkezdesz figyelni, akkor szép lassan megtalálod a rejtély nyitját. Itt nincs picit szakadt, picit görbe varrás. Nincsen leheletnyit gyűrötten felrakott kárpit a műszerfal egy eldugott sarkában. A kesztyűtartó fedele csillapítottan nyílik, a könyöklő belseje is kárpitozott. A váltószoknya nem kelti azt a benyomást, hogy nejlonzacskóból van, a fűtéskapcsoló kis tekerői ezerszer masszívabbnak látszanak. Minden, amit meg kell fogni, kellemes tapintású. Gondoltátok volna, hogy az Audi gyárban visszaküldik a beszállítónak a szellőzőrostélyokat, ha egy icipici, szinte észrevehetetlen sorját találnak rajta? Pedig ez csak egy szellőzőrostély, gondoljatok csak bele, mi tervezőmunka lehet egy kormánykerékben vagy ülésben. Horror pénzeket költenek arra, hogy a legkényesebb szem se találhasson semmit, ami egy hajszálnyit is csökkentené a tökéletes minőség érzését. És ez csak egy kiemelt példa volt, ezeknek az autóknak tényleg a legapróbb porcikáját is tökéletesre akarták tervezni és gyártani és ez bizony látható is rajtuk.

Audi-A8.jpg

Audi-A8L-014.jpg

Persze, az emberek nagy része fáradtan legyint erre és közli, hogy mindez nagyon szép és jó, de neki ez soha az életben nem érne meg ennyi pénzt. Az átlagos személyautók az utóbbi években elértek egy elég magas színvonalat, rég nem "jó lesz ez így, ne bonyolítsuk" műszerfalak, kopogós műanyagok veszik körbe az embert, teljesen hétköznapi dolog a digit klíma és a rettenet mennyiségű légzsák, az ESP vagy a fűthető ülés. Már a kisautókba is rendelhetünk villámgyors, nagyon jól programozott automataváltót, az sem kérdés, hogy vezérelhető-e a kormányról a hifirendszer. És valahol el is érkeztünk a dolog lényegéhez. Éppen azért, mert ezek a hétköznapi autók ekkorát fejlődtek, a villantáshoz nagyon komoly, átgondolt fejlesztések és a fényűzés netovábbját megvalósító extrák kellenek. Egy E60-as BMW ülésének elképzelhetetlen sok paramétere állítható, tökéletes kényelmet biztosít a vezetőjének. A tükrök fényre sötétednek. Sorolhatnám, de minek? A lényeg, hogy az átlag, bár elismeréssel tekint rá, de totálisan feleslegesnek tartja. Épp ezért nem az átlagnak készült, hanem azoknak, akiknek kifinomult annyira az ízlése, hogy hajlandó egy átlagautó árának a többszörösét áldozni az ilyen apróságokra. Hasonló, mint amikor öltönyt vesz az ember. Elmegyünk egy üzletbe és veszünk egyet magunknak 25 ezerért és semmi kivetnivalót nem látunk benne. De van, akinek igénye van a komolyabbra és megveszi az Armani-t 180 ezerért. És azokban a körökben bizony észreveszik a különbséget és el is várják, hogy ilyesmit viselj, ezzel is prezentálva, hogy a felsőbb ligákban játszol. Nekik készültek ezek a méregdrága remekművek. Persze rengetegen vannak, akiknek csak pénzük van, ízlésük nincs hozzá. Az igazat megvallva, nekik semmi szükségük nem lenne ilyen autóra, mert nincs meg bennük az a kifinomultság, ami kívánná, hogy ilyen környezet vegye őket körül. Nekik státuszszimbólumnak kell, hogy mutathassák, hogy van pénzük, ők ezt megtehetik. Ők szoktak rettenetesen tahó módon beparkolni keresztbe két rokkant helyre, ők előzik végig a sort a buszsávban, majd tolják be az autó orrát agresszívan a besoroláskor, ők húzzák rád a kormányt, ha valami nem tetszik nekik, náluk szériafelszerelés a baseballütő és a vipera. Gondolom már beugrott, hogy ez a réteg jellemzően nem A8-as Audikkal, 7-es BMW-kel vagy E osztályos Mercedesekkel jár. A gyártók hamar rájöttek, hogy ezek az emberek abszolút nem az az igazi elit, akik megkívánják azt a letisztult tökéletességet, amit a prémium szedánok nyújtanak. Ők erőt akarnak demonstrálni, nagynak akarnak látszani és olyannak akarnak tűnni, mint a fent említett réteg. Viszont a pénze a tahónak is ugyanolyan jó, ezért a gyárak gyorsan létrehoztak nekik egy külön kategóriát, a divatterepjárókat (SUV). Régebben az ilyen típusú tahó is megvette az A8-ast vagy az ötös BMW-t. Aztán rájöttek, hogy ezeknek igazából egész más kell és így lett X5-ös, Q7-es, vagy a Porsche Cayenne. Ezek az autók nem a tökéletességet sugallják, hanem nyersen erőt akarnak demonstrálni, ordítani, hogy erős vagyok, nagy hatalmú, kurva gazdag, a te neved kuss és takarodj az utamból. Ezek mind hatalmas batárok, szép nagy motorokkal, jellemzően bőrkárpittal, természetesen szintén minden földi jóval felszerelve. Persze, ezek is hasonló igényességgel készülnek, mert azért a minőségérzet kell, de az elsődleges cél már más. Terepjárószerűen néznek ki és némelyik egész ügyesen el is boldogul terepen (persze egy valódi terepjáró nyomába sem érhet), de igazából a 99 százalékuk sose jön le az aszfaltról. A hatalmas, csodaszép felnik, peres, aszfaltra tervezett gumik, a futóműhangolásuk, érzékeny elektronikájuk, meseszép metálfényük, sérülékeny műanyag elemeik is egyértelműen mutatják, hogy alapvetően ezek nem terepre lettek szánva. 

Audi_Q7_Stop_Start_Paul_Maric-625x416.jpg

Ha az A8 az Armani öltöny, akkor a Q7 a pofátlanul drága, márkás dzseki. Ordít róla, hogy sokba kerül, hogy a tulajdonosának bőven van mit a tejbe aprítania, de míg az egyik maga a letisztult elegancia, a másik harsányan ordítja tulajdonosáról, hogy pénzes, de távol áll azoktól a bizonyos elit köröktől. Igen, ez bizony jellemzően a sznob újgazdagok autója, ami pontosan az ő igényeik szerint készült. Már látom a hörgő embereket, hogy mit képzelek én magamról, rengeteg teljesen normális ember jár ilyen autóval és még több van, akinek nagyon tetszik és vágyik rá. Szerintem többen is, mint a luxus szedánokra. Természetesen ezzel nincsen semmi baj, mindössze jó eséllyel te egy olyan ember vagy, aki szeret erőt demonstrálni, kicsit többnek látszani, mint ami. Ez még nem bűn, bár azért erénynek sem nevezhető. Azért az átlag jellemzően elég negatív előítéletekkel néz egy ilyen autóra, sokkal inkább mint a limuzinokra, aminek több oka van. A legfőbb az, hogy azért rengeteg igazii tahó parasztnak van ilyen járműve és talán az összes kategória közül ezekből látunk a legtöbbet tapló agresszív módon közlekedni. Aztán ott van az is, hogy a szedánok egy alapjába véve pozitív tulajdonságot, a kifinomultságot mutatják a tulajukról, addig a SUV-k a sokkal negatívabb kivagyiságot. Amíg egy hetes BMW-ben jellemzően nyugodt, öltönyös urakat látunk, addig ezekben gyakran egybenyakú, kigyúrt, fuxos, susogós melegítős agresszív bunkókat. És bár jellemzően a csúcs szedán minden gyártónál drágább, mint a legnagyobb SUV, mégis sokkal jobban ordít róluk, hogy kurva sok pénzbe kerültem, a gazdám nem akárki. És nagyon sok ember bizony nem szereti látni, hogy másnak mennyivel jobban megy. Ha megáll előtted egy hetes BMW és nyílik az ajtaja, első körben nem arra gondolsz, hogy kiszáll valami agresszív állat és üvöltve kér számon valami vélt sérelemért, egy X5-nél azért nagyobb eséllyel gondolsz erre. Csúnyák vagyunk, általánosítunk. Ettől még persze nem nézem le ezt a kategóriát műszaki szempontból, sőt tulajdonképpen szépek is, csak én nem tudok valódi prémiumként tekinteni rájuk.
Az elején azzal kezdtem, hogy ezt a szegmenst lényegében néhány márka alkotja és szinte lehetetlen betörni közéjük, egyrészt a hosszú évek alatt összegyűjtött aprólékos tapasztalat, másrészt márkaimázs hiányában. A kérdés jogosan merül fel, be tudott valaki férkőzni a német hármas mellé? A Ford a rohamosan fejlődő Mondeoval? Pöpec autó, a középkategória teteje, de ettől a szinttől még odébb van. Az Opel az Insigniával? Nagyon el lett találva végre, de ő is marad a drágább közepeseknél. Alfa 159? Gyönyörű, álomszép autó, de az olaszok egyszerűen nem képesek azt az igényes összeszerelést hozni, ami ide kéne, és egy olasz amúgy is inkább a vérpezsdítésről szól, mint a tökélyről. Honda Accord? Remek négyajtós, de alapvetően a jobban kereső középosztálynak lett kitalálva. Peugeot 607?  Közel van, talán be is lépett alulról, de még nagyon messze van attól, hogy egy A6-tal egy szinten említsék. Hasonló a helyzet a Citroen C6-tal is. VW Phaeton? Jó, az ott van, de ő nem igazi hódtó, hiszen egy cég az Audival. Na most akkor van valaki egyáltalán? Szerintem igen. A Lexus. A Toyota pontosan tudta, hogy ők mitől váltak híressé és sikeressé: a legendásan megbízható, elérhető árú, igényes, de nem túl különleges népautók jóvoltából. A Toyota embléma nem sugall tökéletességet, eleganciát és presztízst. Ezért létrehoztak egy új márkanevet és arculatot, ez lett a Lexus. A japán precizitás talán még a németet is űbereli, és mellé ők egy igazi tökéletességre törekvő nép, ráadásul nem ismernek lehetetlent. Úgy döntöttek, hogy prémiumautót csinálnak, és meg is csinálták. Az első próbálkozások még nem voltak tökéletesek, de hamar beletanultak és mára ha egy picit a német hármas alatt maradt ugyan, de meglett a presztízsük is. Ami ebben a kategóriában fontosabb, hogy nem lóg ki a környezetéből. Ha beáll a Merci mellé a bank teremgarázsában, nem érzed idegennek, ahogy a belőle kiszálló, méregdrága öltönyt viselő cégvezetőt sem. És amit nagyon szeretek benne, hogy tud egyszerre elegáns, de mégis kicsit különleges, extravagáns lenni. Valahogy egy olyan cégvezetőt tudok elképzelni ilyenben, aki alapvetően egy igazi megfontolt, felelős úriember, de azért ott van a hifi memóriájában a Queen összes és évente kétszer a céges bulin együtt bowlingozik a beosztottjaival. Lehet, hogy túlkombinálom, de szerintem a Lexusnak ott a helye a prémium listán, és mivel kicsit kevésbé szimbóluma fényűzésnek, ezért a tahó réteg szinte egyáltalán nem vásárolja, ami nagyon jót tesz az imázsának.

lexus-gs-350-xl.jpg

Hasonló receptet követett egyébként a Nissan, amikor megalapította az Infiniti-t, de egyelőre én még csak a SUV szegmensben látom őket észrevehető mértékben, igaz, ott egész jól érvényesülnek. Ami nekem kicsit bizonytalan még, az a Volvo. A minősége, biztonsága, ereje mindig is vitán felül állt, és tulajdonképpen kifejezetten elegáns, letisztult autókat gyártanak. Nagyon jó, igényes, kényelmes utazóautók, épp csak az a hajszál hiányzik nekik, ami elég közel vinné a tökéletességhez. Jóval olcsóbb a vele egy kategóriás német királyoknál és azért ez egy S80 is egy olyan autó amivel megjelenhet az ember akárhol és hosszú üzleti utakra is tökéletes választás, még ha azt az elképesztő kényeztetést nem is tudja, amit mondjuk a propelleres müncheni kolléga.

Ami viszont mindenképp nagy pozitívum, hogy talán csak ők gyártanak olyan SUV-kat, amik egész elegánsak tudnak lenni és igazából nem váltanak ki ellenszenvet az átlagból sem, valahogy meg tudták csinálni őket úgy, hogy nem az az első gondolatod, hogy "kérlek, ne ölj meg". Ennek köszönhetően a vásárlóközönsége sem a melegítős bunkókból áll, valahogy a Volvo mindig is a kimért, kulturált emberek autója volt (kivéve a Norbi barátomat, ő egy gyökér), amivel lehet, hogy nem tud megfogni egy egyre népesebb, pénzes réteget, ellenben egy nagyon pozitív megítélésű márka, ami ebben a kategóriában nem megszokott. A köcsög audis,  BMW-s, mercis kifejezésekkel naponta találkozunk, a köcsög volvost csak a Norbi esetében szoktuk alkalmazni. Szóval átgondolva, azért prémiumautó a Volvo, csak egy kicsit másik megközelítésben.
2012_Volvo_XC70_T6_310483.jpg

A vége felé közeledve még egy témát érdemes kicsit kivesézni. Nagyon sokan vágyunk egy ilyen felső kategóriás autóra. Van, akit a felfoghatatlan kényelem vonz, van akit az erős, de csendes, minden tartományban dinamikus motorok a kifinomult automataváltóval, van, akit a feltűnési vágy, van, akit az erődemonstráció és van, akinek egyszerűen minden további magyarázat nélkül nagyon tetszenek ezek az autóipari csodák. Persze, gyanítom, a blog olvasói között nem nagyon van olyan, aki megtehetné, hogy besétál egy szalonba és megvesz egyet, akár csak hitelre is. Ezért aztán nagyon sokan döntenek úgy, hogy régebbim, tizen-huszonéves prémiumautókat néznek ki maguknak. Ilyenkor tudnak előjönni a gyerekkori emlékek, amikor csodáltuk gyerekkorunkban a parkolóházban a szüleink főnökének vadonatúj E39-es BMW-jét, az elérhetetlen, méregdrága, nagyon különleges csodaautót, ami mellett olyan szánalmasnak tűnt az egyébként imádott és családtagként dédelgetett családi Zsiguli kombi. És most felszaladunk a netre és egymillióért már meseszépeket lehet találni belőle. Egy kicsit jobb karban lévő 2005-ös Swift áráért.

16167481_3_644x461_bmw-e39-alkatresz-egyeb.jpg

Mit is kell tudni egy ilyen tizenöt éves, vagy még öregebb prémiumautónál? Kezdem a jó hírrel: ezek bizony még most is megvan az az elit érzésük. Nyilván nem olyan szinten, mint a maga korában, de komolyabb, tekintélyesebb, igényesebb autónak fogod érezni, mint a vele egy árban lévő, nyolc-tíz évvel fiatalabb Suzukit. Akkor mondom a rossz híreket. A tekintélyét csak te érzed, az utakon nem övez nagy tisztelet vele. Aztán tudni kell, hogy azért ezeknek bizony az alkatrészárai is igazodnak a kategóriájához. Egy E36-os BMW-be egy ventilátorgomba 6-8 ezer forint, a  vele egy idős Astrába 3 ezer. És kb. ez a különbség minden alkatrészükre jellemző. Ugyanez igaz a bontott alkatrészre is, nem olcsó hozzájuk semmi. Szép a 17-es kerék is rajta, de erre már nem kapsz a gumis Tomitól négyezer per darabért valami fasza használt gumit rá.. A következő bajos kérdés a szerviz. Új korában vélhetően tehetős tulaja volt, aki sokat ment vele, jó eséllyel megkapta a szükséges szervizelést, kis szerencsével márkaszervizben, de ha máshol, akkor is tisztességgel karban volt tartva, nem azért vette meg egy vagyonért, hogy csapágyas legyen, mert szar olaj van benne, megvette bele a rendes fékbetétet, hiszen meg kell állnia 250-ről is akár. De ezek az autók minden másnál gyorsabban vesztenek az értékükből, így pár év múlva már egy kevésbé tehetős gazdához került, aki vélhetően még egyszer továbbadta, már átlagembernek is elérhető áron. És ezek az emberek nagyon sokszor hozzászoktak anyu Swiftjéhez, ami bármilyen szar olajjal elketyeg, egy jobb fajta kuplungszett huszonpárezer forint hozzá, ha pedig összetört egy ajtó, akkor még színben egyezőt is talált hozzá apróért bontva. Aztán jött a Bimmer, és nem vette meg az előírt olajat, legolcsóbb gagyi szűrőkkel járt, a kasztni szarrá gittelve, fújkodva, mert egy ajtó többe kerül rá, mint fél havi fizetése. Apóstól a téeszből csencselt gázolajjal is elketyeg, viszont a szemét azt kitolta rendszeresen, mert azért a 2,5 literes hathengeres még dízelben is igencsak szedi a lábát. És ezek után vetted meg te. A motorod füstöl, mint a dög "(nincs nagy baja, az adagolón kéne állítani egy picit, csak nekem már nincs kedvem foglalkozni vele" mondja az eladó, mert azzal nem fog dicsekedni, hogy öt éve tescos olajjal megy az autó), a vezérműlánc veszettül csörög, pattogzik le a gitt mindenhonnan, az adagoló megdöglik a sor kosztól, ami a szar gázolajból rárakódott. Neked meg ott áll a kertben a gyönyörű BMW, de nem tudod megcsináltatni, és csak sírsz, hogy de jó is lett volna. Persze ez nem törvényszerű, vannak tényleg remek állapotú darabok, de ezek benne vannak a pakliban. A másik nagyon fontos, hogy egy lelakott prémiumautó sokkal szánalmasabb, mint egy hasonló állapotú kisautó. Fel se tűnik, ha a Corsáról hiányzik egy díszléc, ha kicsit szakadt az ülés, kopott a kormány, lekoptak a kezelőszervek feliratai, fél éve nem volt lemosva, le van padkázva mind a négy felnije. Az egy eszköz, ami A-ból B-be visz, a lényeg, hogy menjen. Egy prémiumautónál viszont szembetűnő és pont a lényegét, az eleganciát, a külső-belső harmóniát teszi tönkre és igazi telepi hülyegyereknek tűnsz, akinek mindegy, milyen foshalomban ül, csak propeller, négy karika vagy csillag legyen az orrán. És az ilyeneket nagyon nem szeretjük. Ja, és még valami: ha van egy kis eszed, nem hiszed el, hogy a tizenöt éves dízel kombiban 120 ezer van, ilyen autót azért vettek, mert mentek vele, sokat, messzire. Ráadásul amikor eladod, hatalmas bukó lesz, az áruk ugyanolyan látványosan csökken az évekkel, ahogy a presztízsük. Végszóra, tehát akkor nem érdemes régebbi prémiumautót venni? Hogy érdemes-e, az a te döntésed, ha úgy érzed, hogy neked erre szükséged van, vagy csak szerelmes vagy belé, akkor érdemes, csak nagyon meg kell nézni előtte és számold ki magadban, hogy lesz-e pénzed fenntartani is, mert elég lelombozó látvány, amikor az eleganciát sugárzó gépet húzzák fel a trélerre, mert nem kapta meg, ami járt neki.
Na ha végigolvastad, akkor minden tiszteletem a kitartásodé!



1 komment

Címkék: volvo mercedes bmw dízel audi prémium lexus suv automata full extra limuzin benz sedan szedán


A bejegyzés trackback címe:

https://pipiauto.blog.hu/api/trackback/id/tr935636402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BobaNorbi 2013.11.19. 19:34:32

Jaj de nevettem a volvós résznél, majdnem a torkomon akadt a kaja xD
süti beállítások módosítása